Bontott bükkös. Fotó: Gáspár László

Az idén 2025. május 15-én és 16-án rendezik meg az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 155. Vándorgyűlését, amelynek a Vas vármegyei Sárvár ad otthont, a házigazda pedig a vármegyei állami erdőket kezelő Szombathelyi Erdészeti Zrt. E nagy horderejű eseményen az OEE tagjai mellett a meghívott társ- és kormányzati szervek képviselőivel együtt mintegy 700 fő vesz részt.

A magyar erdészet, az erdészeti műszaki-gazdasági értelmiség legrégebbi társadalmi szervezete az Országos Erdészeti Egyesület, amely 1866. december 9-én alakult meg Pesten az 1851-ben alapított Ungarischer Forstverein jogutódjaként. Mára több mint négyezer fős tagsága nagyobb részben erdészekből, erdőmérnökökből, faipari, vadászati, természetvédelmi és más műszaki-gazdasági szakemberekből, továbbá az erdőpedagógia és környezeti nevelés területén dolgozókból, az erdészeti oktatási intézmények tanulóiból,  határon túli magyar szakemberekből, valamint az erdészet ügyével rokonszenvezőkből áll. A szervezet fő célja az alapszabályzat szerint a magyar erdőgazdaság – hosszú távú közérdekeket szolgáló – szakmai érdekképviselete, Magyarország erdeinek és természeti értékeinek megóvása, fejlesztése. Szintén célul tűzte ki a társadalom tájékoztatását, a közvélemény formálását az erdőgazdálkodással kapcsolatban, az egyesületi tagok közösségi érdekeinek képviseletét, a szakmai műveltség fejlesztését, az erdészet szellemi egységének ápolását, a szakmai etika betartásának szorgalmazását, a magyar erdészet múltjának és hagyományainak megőrzését. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, az erdészet költségvetési kapcsolatainak és a szakmai irányítás szerkezetének átalakulása, az újabb társadalmi szervezetek megjelenése és aktivitása újabb kihívások elé állította az egyesületet, amelyekre fokozott működéssel reagál. 

E célok elérése érdekében a tagság szakosztályokba, szakbizottságokba és helyi csoportokba szervezve fejti ki tevékenységét. Az egyesület sokoldalú belföldi és nemzetközi kapcsolatokat ápol.  A munkát az elnökség irányítja, élén az elnökkel. Fontos eszköz az elnökség kezében az 1862-ben alapított Erdészeti Lapok című szakfolyóirat, amelynek havi megjelentetéséről 1873 óta napjainkig folyamatosan az OEE gondoskodik.

Országos Erdészeti Egyesület Vándorzászló. Forrás: OEE

A Vándorgyűlés az Országos Erdészeti Egyesület legnagyobb éves összejövetele, a Kárpát-medencei erdészek legfontosabb találkozója. Szakmai terepi programokból és ünnepi közgyűlésből áll, amely egyben az egyesületi kitüntetések átadásának színtere.

A kimagasló színvonalú egyesületi munka elismerésére szolgál a tiszteletbeli Bedő Albert tagsági díszoklevél és a róla elnevezett OEE Emlékérem – Bedő Albert (1839–1918) országos főerdőmester, megalakulásakor az OEE titkára, majd alelnöke, végül tiszteletbeli elnöke és az Erdészeti Lapok szerkesztője volt –, amelyet az Egyesület 1957-ben alapított, s mely az eltelt évtizedek alatt az erdészeti szakma által legnagyobbra értékelt kitüntetéssé vált. Ezt, valamint a Kaán Károly Emlékérmet és elismerő oklevelet is a Vándorgyűléseken adják át az arra érdemeseknek. Kaán Károly (1867–1940) jelentős gyakorlati erdészeti szakember, az erdőgazdálkodás újjászervezője és az Alföld fásítási programjának előkészítője volt.

Bedő Albert Emlékérem. Fotó: Papp Tibor

Az Egyesület 1866-tól – néhány év kivételével – általában évente egyszer tart közgyűlést. Az első időkben a közgyűléseket nagyobbrészt Budapesten tartották meg, de a célkitűzéseknek megfelelően igyekezett az Egyesület minél több közgyűlését vidéken tartani. Ennek a törekvésnek több célja volt. A célokat és az elérhető eredményeket talán még senki nem összegezte szebben és találóbban, mint Fekete Lajos (1837–  1916) selmecbányai akadémiai tanár, választmányi tag, amint az 1882. évi máramarosszigeti közgyűlés eseményeire emlékszik vissza az Erdészeti Lapokban:

„…azonkívül, hogy az ily gyűléseken, mint ismeretes a felvetett szakkérdések feletti vélemények kicserélése által, ami a szaklapokban soha nem lehet oly teljes, részletes és sokoldalú, mint élőszóval – tisztulnak a nézetek, s bizonyos kérdésekhez tüzetesen és biztosan csak a helyi szemle után lehet szólni; azonkívül, hogy a résztvevőknek alkalma nyílik ilyenkor a legkellemesebb módon megismerkedni szakjára nézve érdekes s előtte többé-kevésbé új vidékkel, intézményekkel és viszonyokkal, azon erkölcsi erőt sem szabad kicsinyelnünk, melyet egyletünk minden jelen lévő tagja merít ilyenkor az általa becsült és szeretett szaktársak viszontlátásából, újakkal való megismerkedésből, a velük való szellemi érintkezésből s a kiválóbbak ügy iránt való lelkesedésének nyilvánulásából, mely vonz és elragad olyanokat is, kik arra önmagukban nem képesek.”

Ezek a közgyűlések – a későbbiekben Vándorgyűlések – amellett, hogy mind a mai napig bővítik a résztvevők szakmai tapasztalatait, erősítik a szakmai összetartozás érzését, szorosabbra fűzik a személyes és baráti kapcsolatokat, egyúttal komoly tudományos eredménnyel is járnak, mert ezeken fontos szakmai kérdéseket tárgyalnak meg olyan konkrét példákon keresztül, mint a klímaváltozás negatív hatásai az erdőkre, a napjainkban nagyon jellemző fenyőpusztulás vagy a szárazság és rovarkárosítás. Az országos jelentőségű kérdések mellett nem maradhat el a programból a helyi viszonyok által felvetett szakkérdések megvitatása sem.

Hagyománnyá vált a közgyűlés elején egy ismerkedési est megrendezése, változatos kulturális programokkal tarkítva, és akár vidéken, akár Budapesten tartják a közgyűlést, ez kivétel nélkül terített asztalnál elköltött vacsorával és beszélgetéssel végződik. Ez a társadalmi esemény szorosan hozzátartozik a Vándorgyűlésekhez.

Erdei kaszáló. Fotó: Gáspár László

A cikkben idézett szöveg forrása:  Erdészeti Lapok, 1882. (21) 9. 765–766.