A „Hangya” Szövetkezet 1921–1922-ben épült, IX. kerületi Közraktár utca 30-ban álló épületéről készült grafika. Forrás: A „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja első 25 éve. Budapest, 1923. oldalszám nélkül.

A „Hangya” Szövetkezet 1898. január 23-án alakult meg Károlyi Sándor gróf iniciatívája nyomán és jelentős anyagi támogatásával. A szövetkezet ügyvezető titkárát – későbbi ügyvezető igazgatóját, utóbb elnökét (1934) – a közgazdász Almási Balogh Elemér személyében találta meg Károlyi, fő teoretikusát, a Szövetkezés című lap elindítóját (1901) és szerkesztőjét pedig az agrárius politikai szárnyhoz tartozó Bernát Istvánban, illetve a vele egyetértésben működő Meskó Pálban és a Károlyi családba beházasodott Zselénszky Róbert grófban. Az alakulástól számított nem egészen egy évtized elteltével már saját bérház és központ építésére is gondolhatott a Hangya; ezek tervezésével az eklektikus stílusban építő Schmahl Henriket bízták meg, majd a központnak helyet adó új, modernista stílusú székházat már Györgyi Dénes építész jegyezte (1921). 

Első kép: A „Hangya” első igazgatósági tagjai. Köztük Károlyi Sándor gróf, Bernát István, Zselénszky Róbert.
Forrás: A „Hangya”... Budapest, 1923. oldalszám nélkül

Második kép: A „Hangya” első igazgatósági tagjai. Köztük Almási Balogh Elemér, Meskó Pál.
Forrás: A „Hangya”... Budapest, 1923. oldalszám nélkül.

A polgári szövetkezeti mozgalom magyarországi története a 19. század utolsó évtizedeitől veszi kezdetét és így 1947-es de facto megszűnéséig, a Hangya államosításáig, jó hat évtizedet ölel át. Térben a trianoni határokon kívüli területekre, Erdélyre, a Felvidékre és a Délvidékre is kiterjedt. A szövetkezeti mozgalom két magyarországi emblematikus intézménye, a Hangya Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, illetve az Országos Központi Hitelszövetkezet a 20. század elejére már rendelkezett szövetkezeti hálózattal.

A Hangya megalapítását követő első éveket még az anyagi nehézségek jellemezték. Almási Balogh Elemér 1898 februárjában érkezett Párizsból Budapestre, hogy nekilásson titkári teendői ellátásának, s munkájához ekkor – jobb híján – még csak Bernát István magánlakását vehette igénybe; onnan aztán hamarosan átköltözött Károlyi Sándor Zöldfa utca 12-ben található háza egyik földszinti udvari helyiségébe. Még üzleti könyvvel sem rendelkezett ekkor, saját zsebkönyvébe jegyezte a kiadásokat, sem személyzet, sem raktár nem volt.

A kezdeti nehézségeket Károlyi többszöri anyagi támogatása – előbb 17, majd 200, utóbb 270 ezer korona – révén sikerült átvészelni, s ezt követően a hálózat gyors fejlődésnek indult: 1898 őszére az Üllői út 8-ba, egy kétszobás irodába költözött a Hangya. 1899-ben már hetven szövetkezettel rendelkezett és többször is kénytelen volt telephelyet váltani a növekvő raktárigények miatt. Az iroda tovább költözött a Baross u. 10-be, ahol egy négyszobás lakást béreltek. 1903-ra a Hangya alaptőkéje 600 ezer koronára rúgott, ami bőven elég alapnak bizonyult ahhoz, hogy az igazgatóság elgondolkodjon egy „központi áruház”, azaz szortírozó raktár- és ügyviteli központ létesítésén. Miután meghozták a döntést, az igazgatóság megvette a Közraktár utca és Boráros tér sarkán lévő 623 négyszögöles telket – ez a lesz a későbbi ún. „Hangya sarok” – és pályázatot írt ki egy olyan ötemeletes bérpalota építésére, amelynek pincéje raktárként, első emelete pedig irodaként funkcionál majd.

A pályaművek elbírálására felkért építész, Schmahl Henrik azonban azt javasolta, hogy a bérház, valamint az áruraktár és központ a praktikum végett inkább két külön épület legyen. Az igazgatóság olyannyira magáévá tette Schmahl elképzelését, hogy végül őt bízta meg mindkét épület tervezésével. 1905 decemberére fel is épült mind a Közraktár u. 32., a háromemeletes áruraktár és központ, mind a Közraktár u. 34., a négyemeletes bérház. 1906 nyarán a Hangya vezetősége már az új központból intézte az ügyeket. (Ezt Károlyi Sándor már nem érhette meg, 1906 áprilisában elhunyt.)

A Közraktár utcai áruraktár és központ, valamint a bérház építése látványosan mutatja, hogy nem egészen egy évtized alatt milyen radikális fejlődésen ment keresztül a Hangya. Boltjai, áruházai, raktárai, üzemei, mezőgazdasági és ipari vállalkozásai behálózták az országot.  

Ezt a fejlődést az első világháború és a Tanácsköztársaság viharai sem törték meg. A Hangyának fennállása 25. évfordulóján a trianoni országterületen 1969, a határon kívüli területeken pedig további 1300 fiókja volt (utóbbiakkal együttműködése kényszerűségből megszakadt). A szövetkezet 25 éves jubileumára egy új, impozáns székház építését határozta el az igazgatóság. Megvették a már álló két épület melletti telket és közvetlenül ezek mellé, hozzájuk csatlakozva épült fel az új székház a Közraktár u. 30-ban, amivel teljessé vált a „Hangya-sarok”.

A „Hangya-sarok”, a ferencvárosi Közraktár utca 30., 32. és 34. szám, a „Hangya” Szövetkezet bérháza, valamint régi és új székháza. Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény Fortepan 25690

A híres pesti Giergl művészcsaládból származó Györgyi Dénes tervezte, klasszicizáló modernista stílusban emelt palota 1921–1922-ben készült el, utcai frontján hat (öt plusz egy manzárd) emelettel, udvari részén héttel. Györgyi a korszak kiemelkedő jelentőségű építésze, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára volt. Az épület – melynek középső kapuja felett jól olvasható a „Hangya” felirat – nagyvonalúsága megfelelően tükrözte a „Hangya” Szövetkezet kiemelkedő jelentőségét, s minden részletében kielégítette a reprezentatív célokat. Azaz nem csupán a homlokzaton sorakozó reliefek és a portál miatt érdemelte ki az épület a „palota” megnevezést, de belsőépítészetileg is ugyanazzal az igényeséggel alakították ki.

Szoborcsoportok a „Hangya” Székház homlokzatán. Forrás: A „Hangya” … Budapest, 1923. 27.

A „Hangya” Székház főbejárata. Forrás: A „Hangya” … Budapest, 1923. 24.

Jól mutatja a Hangya meredeken felívelő fejlődését, hogy Almási Balogh Elemér, akinek karrierje 1898-ban, egy magánlakás irodájából indult, 1922-ben a rendkívül elegáns, nagyvonalú, mondernista stílusú vezérigazgatói szobába költözhetett.

Almási Balogh Elemér vezérigazgatói szobája. Enteriőr. Forrás: A „Hangya” … Budapest, 1923. 26.

 A cikkben felhasznált, illetve hivatkozott szövegek forrásai:

A „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja első 25 éve. Budapest, 1923. „

Bogdanov Edit szerk.: Polgári kori magyar szövetkezetek. Trianon előtt, Trianon után. Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok 16. Budapest, 2024.

Branczik Márta – Hajdú Virág – Molnos Attila – Oláh Éva szerk.: Pest építészete a két világháború között. Budapest, 2001. 279.

Szabó Pap Krisztina szerk.: Adalékok a Belső Ferencváros történetéhez. Budapest, 1986.