„Életében szolgálatait semmibe vették” – írta a Köztelek című újság 1908 októberi száma az országos ismertségű politikus szobrának avatásáról szóló tudósításában. A művészi alkotás azóta is ott áll a Vajdahunyadvár gótikus-reneszánsz udvarában egy méltóságteljes, több mint 90 éves platánfa lombjai alatt.

Stróbl Alajos szobrászművész alkotása a századforduló agrárpolitikusának, Károlyi Sándor grófnak (1831–1906) állít emléket. Ezzel a szoboravatással kezdődött az egykori 48-as huszárfőhadnagy, az európai szövetkezeti mozgalom szervezésében is vezető szerepet vállaló agrárpolitikus munkásságának magyarországi méltatása. A díszvacsorával egybekötött háromnapos budapesti rendezvények, valamint az Országos Mezőgazdasági Egyesület ünnepélyes ülésének résztvevői tisztelettel emlékeztek meg a franciaországi Mentonban elhunyt Károlyi Sándor személyéről.

Gróf Károlyi Sándor szobra a Vajdahunyadvár udvarában, Stróbl Alajos alkotása.
Fotó: Vörös Éva, 2025. június

A neves szobrász közadakozásból készítette el művét, amely szinte minden részletében pontosan ábrázolja Károlyi Sándor grófot. Az ábrázolás visszafogott nemesi öltözékben, kalappal, tiszteletet parancsoló, bölcs tekintettel, könyveken nyugvó kezekkel formálta meg a jeles személyiséget. A műalkotás hűen tükrözi gróf Károlyi Sándor személyiségét.

Ő maga közgazdászként és birtokát művelő gazdálkodóként is tapasztalta a magyar agrárium fejlődésének irányt mutató, európai szintű társadalmi és korszerű gazdasági kezdeményezések szükségességét. Ennek egyik kezdeti eredménye a Magyar Gazdaszövetség létrehozása és a hazai Hangya szövetkezeti mozgalom megszervezése. Társadalmi szerepvállalásának része volt – rendkívüli szociális érzékenységéből fakadóan – a szegényebb és társadalmilag kirekesztett néprétegek iránti gondoskodása, amelynek az Újpesten általa létrehozott kórház máig létező mementója.

1908. október 21-én a fővárosi szoboravatás, a megemlékezés alkalmat adott arra, hogy szinte az egész ország megmozduljon. A korabeli sajtó tudósításából idézve: „a mágnástól le a kérges markú földmívelőig, a miniszterelnöktől le a szegény falusi tanítóig, az egyházfejedelemtől kezdve le a szegény egyházfiúig.” Az események és megemlékezések pár napra megváltoztatták Budapest hangulatát: először csak az agráriusok kezdtek el hordani nemzeti kokárdás, Károlyi-képes arany búzakalász-jelvényt, amely később megjelent a pesti gyerekek kalapja mellett is, majd ugyanez a lányok blúzain, kabátjain is. Járókelők vonultak az Andrássy úton gyalog vagy omnibusszal, tülkölő autómobillal, hogy délelőtt fél 11-re kiérjenek a Vajdahunyadvárba.

Az 1906 nyarán újra felépített múzeum épületének udvara teljesen más képet mutatott, mint a mostanié. A helyszínt erre a napra ünnepélyesen feldíszítették. A reneszánsz-gótikus épületszárny balkonjain a főúri világ hölgyei foglaltak helyet. A hivatalos résztvevők: az arisztokrácia – köztük a Károlyi család jeles tagjai ‒, továbbá a főváros, a kormányzat, az egyház és az agrártestületek előkelőségei a szoborral szemben állták körbe a szónoki pulpitust. A Királyi Magyar Mezőgazdasági Múzeum részéről Sárossy-Kapeller Ferenc főigazgató, Kovácsy Béla gazdasági igazgató, Paikert Alajos múzeumőr és további tisztviselők tették tiszteletüket. A szobor alakja szinte megelevenedett: Károlyi Sándor gróf nyugodtan ült az őt körülölelő tömegből kiemelkedve, mintha a köszöntőket várná.

Gróf Károlyi Sándor szobrának avatása,
szemben Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, a megemlékezés fő szónoka.
Vajdahunyadvár, 1908. október 21.
Erdélyi Mór felvétele, Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye

A tudósítások mellett fénykép is maradt fenn a szoboravatásról. Erdélyi Mór császári és királyi udvari fotográfus örökítette meg a helyszínen az eseményt. A századforduló évtizedeinek egyik legismertebb és üzleti szempontból is legsikeresebb fényképésze szoros munkakapcsolatban állt az Agrárminisztériummal, és ennek okán a Királyi Magyar Mezőgazdasági Múzeum intézményével is. A korabeli tudósítás szerint a himnuszt követően Dessewffy Aurél, a szoborbizottság elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A fotográfus által készített „pillanatnyi fölvételen” jól látszik amint az ünnep egyik szónoka, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felszólal. Megemlékező méltatását a következő mondattal fejezte be: „Aki tündökölve ment el, fénye visszasugárzik.”

A mai Vajdahunyadvár belső udvarát az elmúlt évtizedek alatt a budapesti köznyelv a szobor elhelyezése miatt Károlyi udvarnak nevezte el. A szoborral szemben, 2017 áprilisában ‒ majdnem az egykori ünnepi emelvény helyén ‒ egy újabb köztéri alkotást állítottak fel: Darányi Ignác 1945-ben megsemmisített emlékművét öntötték újra, és avatták fel. A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum alapító földművelésügyi minisztere harminc éven át volt Károlyi Sándor bizalmasa, támogatója és barátja. Így most már együtt őrzik a hazai agrárium országos intézményének történelmi helyszínét, a budapesti Vajdahunyadvárat.

A cikkben felhasznált, illetve hivatkozott szövegek forrásai:

Budapest Hírlap, 1908. (28.) 252. 1–2.
Köztelek, 1908. (18.) 83.sz.
Fehér György: A származás kötelez. Gróf Károlyi Sándor1831–1906. Budapest, 2019.