1848 márciusában az utolsó rendi országgyűlés elfogadta az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. Ezzel a jobbágyi függésben élő személyek szabaddá váltak, ám az agrárnépesség több mint felét kitevő zsellérek csak házhelyet, gazdasági udvart, konyhakertet és csekély legelőjárandóságot vittek magukkal az új világba. Utóbb a népességnövekedés folytán e kicsiny földbirtok már végképp nem volt elegendő a vidéki tömegek megélhetéséhez. A földkérdés megoldatlan maradt egészen addig, amíg 1945-ben döntés nem született a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földművelő nép földhöz juttatásáról. A rendelet elfogadásának szimbolikus, március 15-ei dátuma hozzájárult, hogy a földreform jelentőségét a kommunista propaganda még inkább az 1848-as jobbágyfelszabadításhoz hasonlíthassa, azt a jobbágyfelszabadítás folytatásaként értékelhesse. A „földosztó miniszter”, Nagy Imre fogalmazott úgy: „ma új jobbágyfelszabadítást kell elvégeznünk. Új honfoglalásra kell vezetni a magyar föld népét. Be kell fejeznünk azt, amit Kossuth, Petőfi, Táncsics, a nagy szabadságharc megkezdett, de amit a magyar nagybirtokosok árulása befejezni nem engedett.” A történészek a földreformnak sokáig inkább csak a gazdasági-társadalmi szerepét vizsgálták, a rendszerváltás után azonban egyre inkább elkezdtek hatalomtechnikai eszközként is tekinteni rá.

A második világháború lezárását megelőző zavaros időkben a Magyar Kommunista Párt a hatalom megragadásának és megtartásának a kulcsát a gyors földosztásban látta, a paraszti tömegek körében ugyanis régóta erős volt az igény a földszerzés iránt. Az 1944 decemberében megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány egy pártközi értekezlete hamar, már 1945. március 15-én elfogadta – a döntően a Kommunista Párt elképzeléseit tükröző – rendeletet a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmívesnép földhöz juttatásáról.

Az 1945-ös földreform rendelet
Forrás: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Plakát- és aprónyomtatvány-gyűjtemény

A rendelet végrehajtására megyei földbirtokrendező tanácsok alakultak és felállt az Országos Földbirtokrendező Tanács is, ám a gyakorlatban a földosztás végrehajtása szinte teljes egészében a földigénylőkből szerveződő helyi bizottságok kezébe került, melyekben jellemzően kommunista befolyás érvényesült. A bizottságok 5,6 millió kataszteri hold földet koboztak el vagy sajátítottak ki. Ennek 60 százalékát közel 650 ezer igényjogosult – döntően mezőgazdasági munkások, gazdasági cselédek és törpebirtokosok – között osztották szét, a földek 40 százaléka állami, községi vagy szövetkezeti tulajdonba került.

Az 1945. évi földreform rendelet alapján kiállított birtoklevél
Forrás: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Agrártörténeti Iratok Gyűjteménye 5239.

Az 1945-ös földosztás a termelési és a társadalmi szerkezetben óriási változásokat hozott, következményeképp megszűnt a közép- és nagybirtokos réteg, a kisbirtokosok száma megnövekedett, míg a földnélküli agrárproletároké lecsökkent. Az 1945 előtti birtokstruktúra aránytalansága megszűnt, az 5 hold alatti birtokok növekedésével azonban az életképtelen gazdaságok száma növekedett meg jelentősen. A korban ugyanis egy átlagos paraszti háztartásnak minimum 10 hold földre volt szüksége az önellátáshoz, 20 holdra pedig ahhoz, hogy piacra is termelhessen.

A gazdasági gondok a földosztással tehát nem oldódtak meg, de a rendelet elfogadtatásának fő célja valószínűleg nem is a gazdaság problémáinak a kezelése lehetett. A földreform egy politikai döntés volt, mely a kommunista párthoz kötődő tömeglojalitás megteremtését szolgálta, és így hivatkoztak rá a következő évek választási küzdelmeiben is. A propaganda ugyanis nem felejtette el hangsúlyozni, hogy a földosztás a kommunista pártnak köszönhető.

A földosztás a Magyar Kommunista Párt egy választási plakátján
Forrás: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Plakát- és Aprónyomtatvány Gyűjtemény 2003.

Az MKP propagandája a vizualitásra nagy hangsúlyt fektetett. A földosztáshoz kapcsolódóan 12 féle plakát készült összesen 60ezer példányban, köztük a „Tilos-út” feliratú, melyet a Magyar Kommunista Párt központi agitációs-propaganda osztálya a földosztást követő valamelyik országgyűlési választásokhoz kötődően adhatott ki.

Grafikon: Vigh Barbara - Forrás: Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat 102. kötet. Budapest, 1937.
A készítéshez használt program: Datawrapper 

A plakát a felosztott földet, vagyis a kisbirtokot állítja szembe az Esterházy birtokkal, azaz a nagybirtokkal. Nagybirtoknak az 1000 hold feletti birtokot tekintették a statisztikák. Ez alapján a földosztás előtt az összes birtoknak kevesebb mint a 0,1 százaléka volt nagybirtok, az ország földterületének több, mint a negyedét mégis ez a 0,1 százaléknyi nagybirtok alkotta. A valamivel több, mint 1000 nagybirtokos közül 84 rendelkezett 10 ezer holdon felüli birtokkal, ám csak egy akadt közöttük, aki 100 ezer holdon felüli birtokkal rendelkezett, Esterházy Pál herceg, aki 1943-ban több, mint 220 ezer kataszteri hold földterületet bírt. Birtokai az összes földbirtok területének több, mint 1 százalékát – az Esterházy család hercegi és grófi ágának birtokai együttesen 2,5 százalékát – tették ki. Az 1945-ös földreform az ilyen nagy kiterjedésű birtokokat azonban felszámolta, így 1947-ben az ország területének a háromnegyedét már kis- és törpebirtokosok bírták. Az MKP azonban még mindig az Esterházy birtokkal példálózott. Miért?

Grafikon: Vigh Barbara - Forrás: Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat 102. kötet, Budapest, 1937. Magyar Statisztikai Évkönyv 1947. Budapest, 1949. 

A földreform 1945 után is a kommunisták programjának szerves részét alkotta. A földjét visszaszerezni akaró nagybirtokos, ami számukra szinonim fogalom volt az arisztokratával, a párt propagandájának állandó szereplője volt, noha az arisztokrácia veszélyességét a párt nem tudta konkrét esetekkel igazolni, minthogy az arisztokrácia nem folytatott harcot a földreform ellen. 1948-as kihallgatása során azonban az ÁVH Esterházy Pál szájába adta a mondatot: „a Habsburg-dinasztia Magyarországon történő trónra ültetésétől én komoly anyagi előnyöket, elsősorban a földreform céljaira igénybe vett jelentős birtokaimnak visszaadását reméltem”. Lehetséges, hogy erre a plakátra emiatt a vallomás miatt került az Esterházy név, de valószínűbb, hogy azért ezt a famíliát emelte ki a párt agitációs-propaganda osztálya, mert egyik tagja volt a korábbi Magyarország legnagyobb birtokosa.

A földek elkobzása és kisajátítása mindazonáltal nem csak az Esterházy családot, s nem is csak a nagybirtokos arisztokráciát érintette. A földigénylő bizottságok ugyanis hozzávetőleg 75 ezer ember földjét vették igénybe a földosztás során, ám közülük több, mint 20 ezren csak 100 hold alatti birtokkal rendelkeztek, holott a rendelet a 100, illetve 200 hold feletti birtokokat érintetlen tervezte hagyni. Mi történt a végrehajtás során?

A földreformot gyorsan, az igénylők szempontjait figyelembe véve igyekeztek végrehajtani. Bár az ország területének 35 százaléka volt érintett a földosztásban, még így sem volt elegendő föld. A 750 ezer igénylő mintegy 15 százaléka nem jutott első körben földhöz. Emiatt a rendelet végrehajtása során a földigénylő bizottságok elkezdtek túllépni a jogi határokon. Néhol valós vagy vélt vádak alapján fasizmussal vádolták meg a tulajdonost, hogy hozzányúlhassanak földjeihez, máshol úri birtokká minősítettek parasztbirtokokat, így már annak 100 hold feletti részét is feloszthatták. Birtokperek sokasága pattant ki a földreform végrehajtása nyomán, amelyek többnyire a földhöz juttatottak javára dőltek el. Az új birtokosok azonban nem élvezhették sokáig földjeik hasznát, a kommunista rendszer ugyanis néhány éven belül kollektivizálta a mezőgazdaságot, és a magángazdaságok nagy részét beolvasztotta a termelőszövetkezetekbe.

A cikkhez felhasznált irodalom:

Kaposi Zoltán: A nagybirtok és az agrárszegénység kapcsolata Magyarországon. In: Bűnbak minden időben. Bűnbakok a magyar és az egyetemes történelemben. Szerk.: Gyarmati Gyöngyi – Lengvári István – Pók Attila – Vonyó József. Pécs-Budapest, 2013. 264-284.

Marschal Adrienn: Az 1945-ös magyarországi földreform. In: „Ma demokráciát, holnap szocializmust” A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956. Szerk.: Házi Balázs – Jónás Róbert – Nagymihály Zoltán – Rapali Vivien – Strausz Péter. Budapest, 2022. 68-74.

1945. Somlyai Magda: Földreform 1945. Tanulmány és dokumentumgyűjtemény. Budapest, 1965.

Ö. Kovács József: Földindulás. A leplezett kommunista diktatúra társadalmi gyakorlata a vidéki Magyarországon 1945-ben. In: Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon. Szerk.: Csikós Gábor – Kiss Réka – Ö. Kovács József. Budapest, 2017. 19-65.

Püski Levente: Ellenségből bűnbak. Az MKP arisztokrácia-képe 1945 után. In: Bűnbak minden időben. Bűnbakok a magyar és az egyetemes történelemben. Szerk.: Gyarmati Gyöngyi – Lengvári István – Pók Attila – Vonyó József. Pécs-Budapest, 2013.433-443.

Szakács Sándor: A földosztástól a kollektivizálásig, 1945-1956. In: A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk.: Gunst Péter. Budapest, 1998. 285-344.

Varga Zsuzsanna: Az Agrárium 1945-től napjainkig. In: Agrárvilág Magyarországon 1848-2004. Szerk.: Estók János – Fehér György – Gunst Péter – Varga Zsuzsanna. Budapest, 2008. 261-331. 

Grafikonok készítéshez használt program: Datawrapper