86 éve nyílt meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum újrarendezett állandó kiállítása, amely a Trianon után eltelt másfél évtized gazdasági eredményeit mutatta be. A földművelésügyi miniszter által támogatott megújulás üzenetértéke máig ható: a legnehezebb helyzetből is van kiút, van remény a talpra állásra.

A múzeum kiállításának megnyitása (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye)

Szerző: Koloh Gábor, muzeológus

1934-ben mindössze egy évvel az 1929 és 1933 közötti gazdasági világválság után, újrarendezték a Magyar Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállítását. Kállay Miklós (1887–1967) földművelésügyi miniszter ekkor határozta el, hogy a trianoni döntés előtti Magyarország gazdasági szerkezetét tükröző, még 1907-ben megnyitott kiállítás helyett időszerűvé vált az eddigi koncepció és a bemutatott anyag céljának teljes újragondolása. Kállay döntésének indoklásakor arra a tényre helyezte a hangsúlyt, hogy az 1919–1920 óta eltelt másfél évtizednek a kisebb országterület léptékéhez igazodó kényszerű gazdasági szerkezetváltása olyan mértékű fejlődést eredményezett, amelyet a múzeumban mindenképp meg kell jeleníteni. Ebben az időben ugyanis – igazodva a múzeum alapításakor megfogalmazott célokhoz – az intézet múzeumi jellegét nem a történelmi múlt, hanem ellenkezőleg, a kor vívmányainak ismeretterjesztő célú bemutatása jelentette. Kállayt – megfogalmazása szerint – döntésében az a gondolat vezette, hogy a múzeum az élet múzeuma legyen, amely minden új és fontosabb gazdasági eredményt részleteiben is jelenítsen meg. A múzeumra tehát elsősorban olyan iskolaként gondolt, amelynek elsődleges célja az oktatás, amit az esetenként megjelenő kultúrtörténeti vonatkozások csupán kiegészítenek: mintegy magyarázva, érthetőbbé téve azt. Kállay hangsúlyozta továbbá, hogy hazánk Európa egyik leginkább agrárjellegű országa, amely – az országcsonkítás következtében – egy lényegesen kisebb népességet lát el az arányaiban kevésbé redukált termőföldből. Az exportkényszer tehát – kiegészülve az ipari jellegű országokkal való, erősíteni kívánt kereskedelmi kapcsolatokkal – azt a célt szolgálja, hogy a kiállítás ne csak a hazai, de a külföldi látogatók számára is fontos mondanivalóval bírjon. Ehhez a koncepcióhoz adott alapot továbbá a még az előző évben, 1933-ban a Külkereskedelmi Hivatal által a Magyar Mezőgazdasági Múzeum csarnokában felépített állandó mezőgazdasági export-kiállítás is.

Részlet a gótikus épületrészből (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye)

A múzeum átalakítási munkálatai 1934 februárja és júniusa között zajlottak. Közel száz elismert hazai szakember dolgozott az újjászervezésen, köztük például Dicenty Dezső (1879–1965), a szőlészeti kísérleti intézet igazgatója, nemzetközileg elismert szaktekintély. A múzeum gyűjteményét jelentős részben frissítették, ami azzal a ma már különösen sajnálatos megoldással járt együtt, hogy az addig gyűjtött anyag jelentős részét kiselejtezték. Az építkezés és járulékos költségei mintegy 180 000 pengőt tettek ki, amely a korszak jó havi keresetének számító 200 pengős fixszel összevetve érzékletesen mutatja a beruházás nagyságát.

Állattenyésztési kiállítás (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye)

A kiállítás megnyitását a XVI. Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszus budapesti tanácskozásával kötötték egybe. A Magyarországon rendezett, Trianon óta első jelentős nemzetközi esemény fontosságát kihangsúlyozta, hogy a jelentős számú olasz, német, francia és emellett a mintegy körülbelül húsz államból érkező résztvevők a világválság utáni Európa mezőgazdaságának talpra állításáról tanácskoztak. Hangsúlyt helyeztek a talajjavítás, a zöldmezőgazdálkodás, a gabona- és lisztkísérletek, a fásítási programok és a szövetkezetek működésének bemutatására és megvitatására. A kongresszus – ahogy a korban fogalmaztak – legfőbb attrakciója a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megnyitása volt. A múzeum főbejárati lépcsőjénél Kállay miniszter köszöntötte Horthy Miklós (1868–1957) kormányzót, aki az osztrák kancellár, a pápai nuncius, a német, olasz és osztrák követek, valamint a széles érdeklődő közönség előtt megnyitotta a kiállítást. A mai érdeklődő számára a korabeli fényképek mellett az akkor kiadott múzeumi katalógus ad képet a kiállításról, amelyben teret kapott a meteorológia, a talajjavítás, a vízépítészet, a növényvédelem, a búza és liszt feldolgozása, a méhészet vagy például a növénykísérletügy bemutatása is. A hetenként háromszor ingyen, háromszor pedig csekély összegű belépődíjjal látogatható múzeumot a sajtó messzemenően dicsérte, méltatása középpontjába helyezve az elrendezés átgondolt struktúráját, valamint a szemléltető eszközök és módszerek újszerűségét. A népszerű kiállítás ugyanakkor nem kerülhette el a méltatlan véget: a Vajdahunyadvárat ért 1944. július 12-i háborús bombázás, majd a romok eltakarításának és az épület helyreállításának elhúzódása teljes egészében tönkretette azt. Jelentősége azonban így is messze túlmutatott a múzeumi és gazdálkodási szférán azzal, hogy érzékeltette: a trianoni döntéssel elszenvedett veszteség után, minden nehézség ellenére, a magyar mezőgazdaság talpra tudott állni és meg tudott újulni.