Kincsem
147 éve ezen a napon megszületett a „Magyar Csoda”
Március 17-e Kincsem, a „Magyar Csoda” életében fontos dátum. 1874. március 17-én született Tápiószentmártonban Blaskovich Ernő lótenyésztő birtokán, és ugyanezen a napon, 1887. március 17-én pusztult el Kisbéren. Waternymph, angol telivér anyától és egy Angliából származó, Kisbéren fedező, angol telivér apaméntől, Cambuscantól született. Nevét Blaskovich Ernőnek köszönheti, aki szokása szerint egyéves korukban nevezte el a telivér csikókat, és a számára legkedvesebbet a Kincsem névvel ajándékozta meg.
Kép: ifj. Vastagh György szobrászművész Kincsem szobra
Írta: Németh Anna, múzeumpedagógus
1876 őszén Kincsem Hesp Róbert gödi tréningterepére került, és elkezdődött trenírozása. Hesp Róbert sajátos módszert alkalmazott, megszervezte a szakaszos tréninget. Ez azt jelenti, hogy a tréningpálya végét – ahol a lovak közelítik a célt – úgy alakította ki, hogy emelkedjen a talaj. Ezáltal a lovak megtanulták, hogy a pálya végén kell a legnagyobb erőfeszítést tenni.
Kép: Hesp Róbert gödi tréningterepének makettje
Kincsem kétévesen 10 versenyen indult, és mind a tízről győztesen tért haza.
Háromévesen tizenhétszer állt rajthoz, olyan neves helyszíneken, mint a bécsi Jockey Club díja, a Baden-Baden-i Nagydíj vagy a Bécsben megtartott Császári Díj.
Négyévesen 15 alkalommal versenyzett, ebben az évben nyerte el a Goodwood kupát. 1878. augusztus 1-jén zajlott az a futam, ahol Kincsem, a „Hungarian Wonder” (Magyar Csoda), Angliában is bebizonyította, hogy rendkívüli képességű ló, aki a legsikeresebb angol telivéreket is maga mögött hagyja. A díjat nem a zsoké, nem is a tréner kapta, hanem maga Kincsem, akinek teljesítményét egy emberként ismerte el a kor lovas társadalma.
Ötévesen tizenkét versenyen győzött. Utolsó győztes futama 1879-ben volt Budapesten, a Kancadíjban, ahol „canterben nyert”, 10 hosszal megelőzve a mezőnyt.
Összegezve tehát Kincsem 54 versenyen indult, és ebből 54-en győzelmet aratott.
Ez a teljesítmény páratlan a lovassport történetében, és valószínűleg csúcstartó marad a csodakanca, mivel napjainkban a versenylovakat 20-25 verseny után kiveszik a versenyzésből.
Ami külön csodálatos, hogy mindezt kancaként érte el. A mének termetesebb lovak lévén nagyobb lépéshosszal is rendelkeznek, de Kincsem mindannyiukat legyőzte.
Mi lehetett a siker kulcsa a kiváló felmenők, a gondos tenyésztő, a lelkiismeretes tréner és a jó zsoké mellett? A kulcs maga Kincsem: ez a nagyszívű, lelkes és elszánt ló, aki mindig győzni akart. Ilyen teljesítményt csak egy olyan ló nyújthat, aki – még ha az adott napon kevésbé van jó passzban, de a verseny idején ezen felülemelkedik, és – küzdeni akarásával, kitartásával elsőként tud a célba érni.
Hatéves korában Kincsem visszatért tápiószentmártoni ménesébe, ahol öt csikót (Budagyöngye, Ollyan Nincs, Talpra Magyar, Kincsőr és Kincs) ellett. 1887-ben, utolsó ellése után kólikarohamot kapott és elpusztult. Gazdája, Blashkovich Ernő szeretett lova halála után 39 nappal hunyt el. Blaskovich szerint Kincsem nem veretlen, hanem verhetetlen volt.
Kincsem csontváza 1954-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba került, ahol a Nemzeti Lókiállításon ma is megtekinthető, kitüntetéseivel együtt.
A világhírű magyar versenyló pályafutásának további tárgyi emlékeit Tápiószelén a Blaskovich család kastélymúzeumában találjuk. A múzeumot alapító testvérpár, Blaskovich György és Blaskovich János családjuk gyűjteményét, valamint saját gyűjtéseiket őrizték itt. A Blaskovich szobában Kincsem relikviái mellett a múzeumalapító testvérek nemesi életmódjára jellemző használati tárgyakat láthatjuk. Rendkívül érdekes család életébe nyerhetünk bepillantást a vadászati emlékek, a régészeti érdeklődés, a műkincsek és a lótenyésztés emlékeinek tükrén keresztül. A Blaskovich család ménese volt Magyarország legrégibb magánménese, amelyben 1864-től kezdődően 80 évjáratot neveltek fel. Ez nemzetközi méneskönyvi rekord és a világon példátlan.
1942-ben ifj. Blaskovich Ernő megrendelte Kincsem 1:5 arányú szobrát ifj. Vastagh György szobrászművésztől, hogy az majd az „Úrlovasok Szövetkezete” vándordíjaként szolgáljon. A szobor megformálása korabeli fényképek, valamint Kincsem csontvázának tanulmányozása alapján történt. A szobor egyik példánya a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a másik pedig a tápiószelei Blaskovich Múzeumban került elhelyezésre.