@élhetetlen: Köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait. Megtisztelő, hogy leírta az emlékeit, érzéseit a cikkel kapcsolatban.

Bejegyzés: A racka, a merinó és a magatarti juhász

Annus néni. Eredetileg a férje volt juhász, és mikor ő meghalt, Annus néni átvette az ipart. Nem, nem tudok részleteket, nem tudom hol legeltetett, nem tudom hogyan értékesítette az árut. Gyerek voltam, és nem tudtam igazán felfogni, hogyan képes rá, hogy egész télen is kint van a birkákkal a határban. Párszor találkoztam csak vele, amire emlékszem, mondta, hogy van nagy szőrös bőr takarója, gondolom a talajon is valami hasonló lehetett valami fólián. Nem fázom, mondta, de ha méteres hó esik, az alól elég kiásni magam. Időnként hazajött kajáért, vagy a fia vitt ki neki. Mindez mobil telefon nélkül. Most sem értem. Egyébként úgy működött, hogy nem csak saját állatai voltak, a mi birkáinkat is ő tartotta, (másokét is), a fele szaporulatért, és a fele gyapjúért. Ha nekünk lett bárányunk, akkor vagy elkértük, és megettük, vagy eggyel több birkánk lett. Aztán jött a pár zsák gyapjú, anyu elvitte Szekszárdra kártoltatni, (közelebb nem volt ilyen üzem), mi meg megfontuk (gyerekkoromban én is tudtam rokkán fonni), és megfestettük. A lényeg, Annus néni ezt több, mint húsz évig csinálta, mert már gyerekkoromban is volt, és főiskolás koromban is saját gyapjúfonalból kötöttem midi kabátot egy vizsgaidőszakban.

Bejegyzés: A racka, a merinó és a magatarti juhász