Városi környezetben az adventi időszak elengedhetetlen hangulateleme a vaslapon sült gesztenye illata. Hogyan került a szelídgesztenye hazánkba és mióta termesztik? Milyen gazdasági hasznuk volt még a magvaknak? Megtudhatjátok blogbejegyzésünkből. 

Szerző: Tábori Tamara, múzeumpedagógus

A szelídgesztenye (Castanea sativa) Délnyugat- és Dél-Európában honos, elterjedésének északi határát a Kárpát-medencében éri el. Mint elegyfa tölgyerdeinkben ősidők óta él ezen a területen. A rómaiak már végeztek betelepítéseket, a maroni elnevezés is olasz eredetére utal. Hazánkban a Dunántúli-középhegységben Nagymaros–Visegrád és a Dunántúl nyugati és déli részén fordul elő szórványosan. Legszebb őshonos állományai Kőszeg, Sopron és Nagymaros környékén, valamint a Mecsekben vannak. Sok helyen a tölgyeket kivágták, a gesztenyét értékes terméséért meghagyták. Így jöttek létre parkszerű tiszta állományai. Igen magas kort, 500–800 évet is megél. Muck Endre „a soproni erdők atyja” kezdeményezésére telepítettek is szelídgesztenyést a 19. század végén a Soproni-hegységben. Más források szerint a szelídgesztenye már évszázadokkal előbb részét képezte a Sopron környéki erdőknek.  Nagymaroson 700 éve folyik a szelektálás, Károly Róbert, Nagy Lajos és Mátyás király hozatott ide Itáliai területekről fákat. A legöregebb állomány Zengővárkony 40 hektárt felölelő természetvédelmi területe. Itt található az a 300 év körüli egyed is, mely 2017-ben az év fája volt.

Kép forrása: https://evfaja.okotars.hu/scoreboard/2017

A magvak keményítőben gazdagok (44%), de emellett fehérjét (3%) és olajat (22,5%) is tartalmaznak, tehát igen táplálóak. Természetes előfordulásának területén a fényes barna makktermést gabona hiányában, ínség idején, még a 18. században is kenyérlisztnek használták. Manapság pedig a paleolit és a gluténmentes diétát követők egyik alap búzaliszt helyettesítője. A gesztenye és a tölgy makk értékes takarmány-adalékanyag, ugyanis fehérje- és zsírtartalmuk meghaladja a búzáét és a kukoricáét. Fája értékes, tartós, vízálló keményfa. Göcsejben hagyományosan házépítésre is használták, de szőlőprések, bútorok is készültek belőle. A szelídgesztenye gyógynövény is, leveléből és a termés héjából készíthetünk nyálkahártyát nyugtató teát, mely a köhögési rohamokat enyhíti. Fontos, hogy nem összetévesztendő a vadgesztenyével, minthogy külön növénytani rendbe tartoznak.

Gesztenyesütő

fotó: Papp Tibor

A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban is őrzünk egy gesztenyesütőt. Kőszegen, magánszemélytől vásárolták 1988-ban. Egyedi készítésű eszköz. Hegesztéssel készült a sütő rész: kerekre hajlított vaslemezből és erős dróthálóból. A nyele ovális keresztmetszetű, csiszolt. A sütő részéhez egy tartót erősítettek, a tartót két szegecs rögzíti a nyélhez.

Teljes hossza: 122 cm
Nyélhossz: 85 cm
A sütő átmérője: 30 cm 

A nyélre erősített lyuggatott aljú vastálba öntötték a gesztenyét, a szabad tűz (pl.: erős rőzseláng) fölé tartották. Ilyenkor a gesztenyét nem vagdosták be, a saját héjában párolódott meg, kb. 10 perc alatt. Ezután konyharuhával bélelt kosárba öntötték és betakarták, majd ha kissé kihűlt, lepucolták az elszenesedett héjat és jóízűen elfogyasztották.