Húsvét kapcsán érdemes megemlékeznünk azokról az ételeinkről, amelyeknek megszentelt formában történő fogyasztása megvédte a híveket a nagyböjt utáni mértéktelenségtől. A folyamatos egyházi enyhítések következtében ugyan manapság a hivatalosan elvárt böjt már nem jelent semmiféle testi megterhelést, de az ételszentelés hagyománya napjainkban is változatlanul tovább él.

Melyek azok az eledelek, amelyek elsősorban húsvéti szentelménynek számítanak? Természetesen a sonka, a kalács, a tojás, a torma és sok helyen a bárány.

Írta: Németh Anna, múzeumpedagógus és Nagy László, muzeológus  

A HÚSVÉTI BÁRÁNY

Eredete, vallásban elfoglalt helye

A húsvét az egyik legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A kereszténység ekkor ünnepli Jézus Krisztus feltámadását.

Jellegzetes húsvéti jelkép a bárány, amely egyfelől az áldozati bárányt, másfelől pedig Isten Bárányát (Agnus Dei) testesíti meg.

Az Ószövetségben sokszor megjelenik az áldozati bárány alakja, ám leginkább a húsvéti kivonulás idején kerül előtérbe. A halál angyala lesújtott az egyiptomiakra, de a zsidók az Úr parancsára egy egyéves, egészséges bárányt áldoztak és annak vérével megjelölték ajtófélfájukat, így az ő házaikat elkerülte az Úr haragja. Ennek emlékére tartja a zsidóság a mai napig a pészahot, mellyel az Egyiptomból való szabadulást ünneplik.

A bárány, melyet zászlóval ábrázolnak, Jézust jelképezi. Keresztelő Szent János nevezte Jézust Isten bárányának, utalva arra, hogy ő is vérével fogja megváltani mindazokat, akik hisznek benne. Jézus a jó pásztor, aki életét adja a juhaiért. Az Agnus Dei-ábrázolást számos templomon megfigyelhetjük, így a Vajdahunyadvár épületegyütteséhez tartozó Jáki kápolna bejárata fölött is látható egy bárányt ábrázoló dombormű.

Bárány kereszttel és zászlóval a Vajdahunyadvár épületegyütteséhez tartozó Jáki kápolna bejárata fölött

Húsvéti bárány a magyar hagyományban

Magyarországon egészen a közelmúltig élt a húsvét hajnali „Jézuskeresés” hagyománya, melynek rendkívül sokszínű módozatai alakultak ki az ország egyes vidékein. Sok helyen együtt virrasztottak nagyszombat estétől, és várták, ahogy fölkel a Nap – akárcsak Jézus – a „sírjából.”

Hosszúhetényben a férfiak húsvét éjszakáján a Zengő tetején raktak tüzet és itt várták meg a napfelkeltét. Húsvét hajnalán az erdélyi szász legények is hegytetőkről figyelték a felkelő napot, amiben a húsvéti bárányt pillanthatták meg. Budaörsi néphit szerint a nap hármat ugrik ilyenkor örömében és fényében megjelenik a húsvéti bárány.

A húsvéti étkezések ünnepi eledele a báránysült. Csíkszentimrén, Csíknajnádon nagypénteken vágták le a bárányt, mely az ünnepi asztalra került. Zalaegerszegen nagypénteken  bárányvásárt tartottak, hogy minden háznál el lehessen készíteni a báránysültet.

 Terítsünk meg most képzeletben egy húsvéti ünnepi asztalt!