A Vajdahunyadvár szoborparkjában Tessedik Sámuel mellszobra a XVIII. századi hazai felvilágosodás neves képviselőjének munkásságára emlékeztet.

Tessedik Sámuel mellszobra. Fotó: Papp Tibor

Tessedik 1742. április 20-án született a Pest megyei Albertiben, és 1820. december 27-én Szarvason hunyt el. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban végezte, majd kétéves debreceni diákoskodás után ismét Pozsonyba került. A németországi erlangeni egyetemen orvosi és természettudományos előadásokat hallgatott. Külföldi tartózkodása során számos észak-német várost látogatott meg. E városok polgári fejlettsége, az öntözési kísérletek, a korszerű mezőgazdaság, a csatornarendszerek, az erdős ligetek mély benyomást tettek rá, és hatással voltak agrárreformjaira. 1767-ben a viszonylag népes mezővárosban, Szarvason telepedett le, ahol evangélikus lelkészként dolgozott.

A magyar parasztság helyzetét tanulmányozva a nyugati tanulmányai során látottakkal szemben nagyfokú elmaradottságot tapasztalt. Önéletírásában erről így emlékezik: „Vizsgáló szemmel tekintettem magam körül, kerestem a költők által oly ragyogó színekkel festett falusi élet egyszerűségét, és találtam együgyűséget, ostobaságot, bizalmatlanságot,… a vallás álcája alatt borzasztó zavart,… babonaságot, előítéletet,… amelyek a földművelő nép lelkében sötétséget, a szívekben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek.”

Tessedik felismerte, hogy Magyarország elmaradottságának felszámolásához nélkülözhetetlen a mezőgazdaság fejlesztése is. Az állattenyésztés korszerűsítését célzó javaslatai a takarmánytermesztéstől az istállózó állattartásig, a tejtermeléstől a talajjavításig minden részletre kiterjedtek. A lótartást, juhtenyésztést, méhészetet, halászatot, az alföldi szikesek fásítását egyformán fontos és megoldandó feladatként kezelte, és mindegyikre megoldásokat is kínált. Ő honosította meg Magyarországon a lucernát, és ő foglalkozott elsőként a mezővédő fasorok és erdősávok létesítésével. Az elsők között ismerte fel a mocsarak lecsapolásának szükségességét.

Tessedik Sámuel a szorgalmat és a gyakorlati tudást nagyra értékelte. Oktatási elképzeléseit az 1780-ban alapított szarvasi „szorgalmatossági iskolában” igyekezett valóra váltani. Iskolalapítására pedagógiai elkötelezettsége és külföldi tapasztalatai mellett ösztönzőleg hatott az 1777-ben kiadott I. Ratio Educationis is. A hazai közoktatásügy első átfogó reformja már a felvilágosodás alapelveit tükrözte, hiszen nagy hangsúlyt helyezett a természettudományos stúdiumokra és a mezőgazdasági ismeretek átadására.

Tessedik legfőbb feladatának a parasztifjúság nevelését tekintette. A könyvműveltség helyett a praktikus, gyakorlati tudásra nevelte a tanulóifjúságot. Az írás, olvasás, számolás megtanítását, a történelmi, földrajzi, természettani ismeretek átadását fontosnak tartotta. Tessedik a felvilágosult ember mély felháborodásával tekintett a javasasszonyok, a ráolvasók és a kuruzslók „gyógyítási módszereire”. Ennek ellensúlyozására került be a tananyagba az egészségismeret. Nagy hangsúlyt helyezett a kétkezi mezőgazdasági munka fortélyainak elsajátíttatására: a gyermekek esztergálási, faápolási ismereteket tanultak és takarmánynövények gondozásával is foglalkoztak.

A szarvasi lelkész a gazdasági ismeretek átadásán túl a leendő néptanítók gazdasági továbbképzésével is foglalkozott. Ne lakájok, kocsisok, öregkatonák vállaljanak tanítói mesterséget! A tanítók képzésében a műveltséget, a személyes példaadást elsődleges követelménynek tekintette.

Tessedik iskolájában 1780 és 1806 közötti időszakban folyt oktatás. Az 1800-as évek elején az iskola virágkorát élte, de 1806-ban az európai mércével is korszerűnek számító intézmény – részben anyagi okok, részben az újításoktól megriadt környezete ellenállása miatt – mégis bezárta a kapuit. 

Tessedik Sámuel teljesítménye azonban így is maradandó, agrárreformerként, néptanítóként és iskolaalapítóként elért eredményeit nem lehet elvitatni tőle.

 Felhasznált irodalom:

• Csománé Forgács Emma (2001): Tessedik Sámuel kora és tevékenysége. Iskolakultúra, 2001/3. pp. 81-89.
• Für Lajos (1989): Tessedik Sámuel (1742-1820). In.: Szerk. Für Lajos – Pintér János (1989): Magyar Agrártörténeti Életrajzok R-Zs. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Budapest.
• Kosáry Domokos (1983): Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest.
• Pukánszky Béla – Németh András (1996): Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Budapest.
• Tessedik Sámuel önéletírása. Szarvas, 1942.

Albert Gábor
történész