Pongrác, Szervác és Bonifác neve évszázadok óta összekapcsolódott a májusi lehűléssel. A népi megfigyelés ősi tudását érdemes észben tartani mindenkinek, különösen akkor, ha valaki a konyhakertjében fagyra érzékenyebb növények ültetését tervezi.

Fotó: Papp Tibor

Május első felében a paraszti tapasztalat szerint az időjárás gyakorta hűvösebbre fordul, sőt gyakran fagy veszélyezteti a növényeket, ezáltal komoly károkat okozva a vetésekben, illetve a zöldellő rügyekben, fiatal hajtásokban is.

Nem véletlen, hogy Szent Pongrác vértanú (május 12.), Szent Szervác püspök (május 13.) és Szent Bonifác vértanú (május 14.) hármas névünnepe palántára üres napnak számít napjainkban is, ezért többek között a paradicsom palánták kiültetését, az uborka és a bab ültetését csak a fagyosszentek utánra célszerű időzíteni.

Az időjárás ekkortájt előforduló lehűlésének okát egyrészt e három szent magyar legendája ismerteti, másrészt tudományos elmélet is rendelkezésünkre áll, ha kíváncsiak vagyunk a zordabb májusi napok eljövetelének magyarázatára.

A Mindszenten elterjedt legenda szerint a fagyosszentek saját ruháikkal súlyos betegeket takartak be, és a hirtelen támadt szokatlan lehűlésben fagyhalált szenvedtek, viszont az általuk ápolt betegek túlélték a viszontagságos körülményeket.

Magyarországon elsőként Hegyfoky Kabos katolikus pap adott tudományos magyarázatot a májusi lehűlés jelenségére, aki európai hírű meteorológusnak és ornitológusnak is számított. 1886-ban jelent meg A május havi meteorológiai viszonyok Magyarországon című munkája, amiben ismerteti a lehűlés természettudományos okait. E szerint ebben az időszakban Európa északi és nyugati felén a magas légnyomás az uralkodó, míg nálunk, Európa közepén, illetve a keleti és déli részeken többnyire alacsony légnyomás a jellemző. A légnyomás minimum közepe éppen Magyarországra esik, és a beáramló sarkvidéki hideg, a szeles idő gyakorta éjszakai fagyokkal jár együtt hazánk területén.

A Göcsejben fagyosnapoknak nevezett időszak nem csak növénytermesztési tilalmakat foglal magában, hanem egész Magyarországon termésjósló jelentőséggel is bír, hiszen a népi bölcselet szerint „sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz.” A derűs, napsütéses időjárás ugyanakkor nem csak a bor mennyiségére, hanem annak kiváló minőségére is jó jelnek számít napjainkban is, így nem árt, ha ezekben a napokban minden borbarát sűrűbben tekintget az ég felé, nehogy a fagyosszentek idő előtt leszüreteljenek…

A Szeged környékiek hite szerint a fagyosszenteket csak a garabonciások tudják elkergetni, de hazánk egyes helyein gyakorlatias megoldásokat is alkalmaztak a pusztító fagy ellen. A harangokat félreverték és trágyát égettek, hogy ezzel is minél távolabb tartsák e három szent „dermesztő haragját” a lakóhelyüktől.

A trágyaégetés szokása egyébként napjainkban is egyre elterjedtebbé válik Európában, ezáltal hazánkban is. E jelenség oka viszont már kevésbé a fagyosnapok szentjeiben keresendő. Az állattartó telepek mellett egyre több helyen építenek biogázüzemeket, ahol a termelés legfontosabb alapanyaga a trágya, amelyből oxigéntől elzárva, baktériumok segítségével képződik a biogáz, de emellett ma már az erőművekben villamosenergiát is előállítanak a trágya égetéséből. Kétségtelen, hogy az energiahordozóktól való függőség csillapítására ezek a módszerek is alkalmasak lehetnek, de, hogy valóban széleskörűen alkalmazható megoldást kínálnak-e, és a környezetvédelmi szempontok alapján is megállják-e a helyüket, arra válasz bizonyossággal csak a jövőben lesz adható.

De e rövid kitérő után kanyarodjunk vissza szentjeinkhez. A hozzájuk köthető sok évszázados népi megfigyelések karöltve napjaink természettudományos ismereteivel manapság is eligazítást adnak a mezőgazdaságból élőknek. A rengeteg felhalmozódott tapasztalat nem csak az időjárási jelenségek alaposabb megismeréséhez járul hozzá, hanem a szerves kultúránk mélyrehatóbb elsajátítását is elősegíti. Éljünk ezzel a lehetőséggel, ismerjük meg szentjeink életét és a hozzájuk kapcsolódó népi bölcsességeket!

Nagy László
muzeológus