1848. március 18-án az utolsó rendi országgyűlés elfogadta az úrbéri viszonyok azonnali megszüntetéséről és földesurak utólagos állami kárpótlásáról szóló törvényjavaslatot. „Tegnap mindkét táblán első ijedelemben keresztülment a robot, a kilenced s a tized örök időkre megszűntetéséről szóló javaslat. Az arisztokráciát tönkreteszi az, ha Ő Felsége útját nem állja. Egyelőre talán nagyon titokban kellene erről beszélni: vajon azon körülmény esetén, ha a karok és rendek a kármegállapítást maguk végzik, ideiglenesen válaszolhat-e Ő Felsége; – elvben nem vagyok ellene, előbb azonban tudni akarom, hogyan lesz megállapítva a kártérítés, csak azután döntök véglegesen” – táviratozta István nádor az országgyűlési döntést követő napon Szőgyény László alkancellárnak A március 28-án kibocsátott királyi leiratok valóban a jobbágyfelszabadítás elhalasztását javasolták – sikertelenül. A diéta gyors és a korábbi elképzelésekhez képest a parasztok számára kedvezőbb döntéséhez hozzájárult a Petőfi Sándor vezette parasztfelkelés rémhíre. A költő 1848. március 24-én, Pesten a következőket vetette papírra: „Az úrbért eltörölte az országgyűlés. Nagyon szép tőle, de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű nevet, de most, midőn ezt a végső szükségből tette és ijedtségből, nem tarthat rá számot. A tekintetes karok és rendek s a méltóságos és nem t’om miféle főrendek azt a hírt kapták, hogy Petőfi Sándor Rákoson tanyáz, de nem egyedül, hanem 40 000 paraszttal egyetemben, s ezen kellemes meglepetés indította őket azon nagylelkűségre, hogy az úrbért azonnal eltörölték. A mi a hírt illeti, ez alaptalan hír volt…”

Április és május folyamán az egyházi elöljárók felszólítására papjaik, valamint a vármegyék bizottmányai utasítására kiküldött deputációik magyarázták a mezővárosok, a falvak népének az új törvényeket. A határozatok országszerte megtörtént kihirdetése és értelmezése egyrészt megnyugtatta a parasztságot, másrészt útját állta a jobbágyfelszabadításról és a közteherviselésről hozott döntés bárminemű felülvizsgálatának.

Popovics Bazil munkácsi görögkatolikus püspök körlevele, Ungvár, 1848.,
MMgMK, Agrártörténeti Iratok Gyűjteménye

A társadalom polgári átalakulása szempontjából döntő fontosságú volt a jobbágyfelszabadítás. Az úrbéres szolgáltatások azonnal és kötelezően megszűntek. A jobbágyfelszabadítás révén az ország népességének négyötöd része vált személyében szabaddá. A törvény szavai nem, de szellemisége egyértelművé tette, hogy a parasztok tulajdonosai lettek addig használt úrbéres földjeiknek. A parasztság több mint 90%-a lett kisebb-nagyobb földnek polgári tulajdonosa. Fontos volt, hogy az állam magára vállalta a földesurak elveszett jövedelmeikért történő kártalanítását. A paraszti földeknek azonban csak mintegy háromnegyedét tették ki az így felszabadultak. A parasztság azt várta, hogy minden általa használt földre terjedjen ki a jobbágyfölszabadítás. Az országgyűlés által alkotott törvények értelmében eltörölték az egyházi tizedet, a szabad birtokforgalmat akadályozó ősiséget. A korábban kiváltságokkal védelmezett nemesi birtok forgalomképes, tőkés magántulajdonná vált. Rögzítették a közadózás elvét. Az úriszék eltörlésével megszűnt a földesuraknak a parasztok személye feletti uralma.

Aratóünnep 1855 k.
Prónay Gábor báró: Vázlatok Magyarhon népéletéből. Barabás, Sterio és Véber huszonöt színezett kép-művével.

A király által szentesített áprilisi törvények értelmében a földesurakat kártalanítás illette meg az elveszett úrbéri tulajdonukért. Az 1848. évi XII. törvénycikk a „nemzeti közbecsület véd-pajzsa” alá helyezte a földesurak kármentesítését. Államadóssággá nyilvánították a földesurak megszüntetett úrbéres javadalmait, és kimondták a kárpótlás teljes körű voltát. A kármentesítés alapjául az úrbéri viszonyokból származó jövedelem pénzre átszámított évi összegének hússzorosát állapították meg. Fedezetéül a kincstári birtokok részletenkénti eladását vagy azok hitelfedezetként való fölhasználását nevezték meg. A kárpótlás megvalósulásáig adósságtörlesztési moratóriumot léptettek érvénybe.

Nyomtatás az uradalmi szérűn 1855 k.
Prónay Gábor báró: Vázlatok Magyarhon népéletéből. Barabás, Sterio és Véber huszonöt színezett kép-művével.

A földesurak kártalanításának részletes szabályozását az újonnan létrejövő népképviseleti országgyűlésre bízták. A jobbágyfelszabadítást követően a most létrehozott Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium feladata volt a földesurak állami kárpótlásának előkészítése, a megszűntetett úrbéri szolgáltatások pénzre átszámított értékének megbecsültetése. Klauzál Gábor miniszter 1848. július 2-án elrendelte az úrbéri tartozások felmérését az 1848. évi XII. törvénycikk 3. paragrafusának végrehajtása érdekében. A vármegyékből azonban kevés irat érkezett a tartozások számbavételéről a tárcához. Az országgyűlés csak szeptemberben, majd decemberben, az osztrák-magyar ellentétek miatti feszült politikai légkörben kezdhette tárgyalni a földesurak állami kárpótlásának ügyét, ám az végül halasztást szenvedett.

Az önvédelmi háború szorításában

A magyar kormány 1848. szeptember 11-i lemondása után Batthyány látta el ügyvezető miniszterelnökként – a Mészáros Lázár vezette hadügyi tárca kivételével – az összes minisztérium irányítását. A miniszterelnök teendőinek támogatására, a képviselőház határozatának megfelelően, szeptember 16-án megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány.

A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumot szeptember második felében tényleges Trefort Ágoston, a tárca államtitkára irányította. A képviselőház ezekben a politikai és katonai szempontból nehéz hetekben több, a földesurakat és a parasztokat egyaránt érintő ügyet tárgyalt. Szeptember végén kezdődött a Deák Ferenc igazságügy-miniszter által benyújtott, a jobbágyfelszabadítás kiterjesztéséről szóló, törvényjavaslat vitája. A radikális képviselők az állami kárpótlás elvét akarták érvényesíteni a majorsági jobbágyok és a negyed telekkel vagy az annál kisebb birtokkal rendelkező szőlősgazdák esetében is.

Az áprilisi törvények az úrbéres természetű földek állami kárpótlással járó felszabadítását kimondva nem részletezték annak tartalmát. Ez bizonytalan helyzetet teremtett, ugyanis a parasztok által használt nem úrbéres földek hovatartozása, sorsa – noha az ország számos vidékén éppen a szőlőkre, az irtásokra stb. alapozódott a parasztság megélhetése – jogilag rendezetlen volt. A kérvényezésben, megmozdulásokban testet öltő paraszti nyugtalansághoz társult a földesuraknak az állami kárpótlás kidolgozatlansága miatt érzett elégedetlensége. 1848 őszén – a közelgő szüretre tekintettel – megszaporodtak a szőlődézsma eltörlését követelő paraszti petíciók. A nemzeti összefogásra, a honvédelmi szempontokra is tekintettel a képviselőház tárgyalni kezdte Deák Ferenc törvényjavaslatát. A „Törvény czikkely az 1848-dik évi 9-dik t. cz. folytán szükséges intézkedésekről” című tervezet célja az úrbéri viszonyokat érintő törvénycikkben foglaltak pontosítása, részletezése volt. Deák kiterjesztette az állami megváltást a maradványföldekre és az irtások egy részére is. A javaslat értelmében az 1816 előtt keletkezett irtásokra vonatkozna az állami kárpótlás. A jobbágykézen lévő úrbéres telkiföld tényleges terjedelme általában nagyobb volt a hivatalosan őket megilletőnél. Ezt a többletet nevezték maradványföldnek, amelyre vonatkozóan a javaslat világosan kimondta: „Azon maradványföldek, melyek jelenleg is a volt jobbágyok kezén vannak, azoktól el nem vehetők, úrbérinek tekintvén minden adózástól mentek, és az 1848. 9. t. cz. értelmében közállományi kárpótlás alá tartozók.” A volt földesuraknak nyújtandó kárpótlási összeget annyiban szabja meg, amennyit ugyanannyi mennyiségű és minőségű úrbéres telek után kaptak volna.

A törvényhozás az egyre súlyosbodó katonai helyzetben végül nem vállalkozhatott a paraszti sérelmek törvény általi átfogó szabályozására, ám a legégetőbb kérdésben még a vita megkezdése előtt határozat született. A szőlőbirtokos parasztok a föld tulajdonosának szerződés vagy szokás szerint évente lerovandó dézsmával tartoztak. A tartozás pénzből, a termés meghatározott hányadából vagy mennyiségéből (azaz hegyvámból), esetleg ingyen munkából vagy más természetbeni szolgáltatásból állhatott. 1848. szeptember 15-én határozatban mondták ki, hogy a majorsági, vagyis nem úrbéres szőlőterületeket birtokló parasztok is mentesülnek a szőlődézsma és a hegyvám megfizetése alól: „a szőlő után járó úri dézsma, vám és másnemű adózások a törvény által meghatározandó méltányos kárpótlás mellett teljesen megszüntetni rendeltetett.” A negyed teleknél több földdel vagy évi 500 forintnál több jövedelemmel rendelkezők esetében a megváltás magukra a parasztokra nehezedett, a negyed telekkel vagy kevesebbel bírók esetében az állam vállalta magára a kárpótlást. Szeptember 25-én a jobbágyfelszabadítás kiterjesztéséről folytatott képviselőházi vitát – a 77 paragrafusból 14-et megtárgyalva – a Tisztelt Ház, Deák javaslatára, Jellačić horvát bán csapatainak előrenyomulása miatt elnapolta.

1849. évi kalendárium egy oldala az önvédelmi háborúra utaló versidézettel.
Mezei Naptár. Gazdasági kalendáriom a nép használatául 1849. közönséges évre.
Pest, Landerer és Heckenast (1848?), MMgMK

A képviselőházi vitában Kossuth Lajos a földesurak állami kárpótlásának törvény általi szabályozására tett javaslatot: „akarom, hogy a nemesség kármentesítve legyen, s ezen kármentesítés következtében biztosítva legyen a népnek is szabadsága, még a reactio esetében is, azt akarom, ha minden elveszne is Magyarországon, legalább az ne vesszen el, hogy a nép nyakát a robot ne nyomja… Én biztosítani akarom a nép szabadságát, s egyszersmind azt is, hogy a nemesség a maga kármentesítését kapja meg.” Javaslata értelmében a kármentesítést 5%-os kamatozású kötvényekkel valósítanák meg. A kártalanítási összeget az eladósodott birtok hitelezői is megkaphatnák, vagyis a kárpótlás ügye összekapcsolódna a földtehermentesítéssel. A szabályozás lehetőséget kívánt biztosítani arra is, hogy a kötvényekkel tulajdonosaik kincstári és közalapítványi birtokot vásárolhassanak. A képviselőház a kárpótlásról elfogadott törvényjavaslatot tárgyalás végett átküldte a főrendekhez. Az önvédelmi háború idején azonban sem a még meglévő úrbéri viszonyok fölszámolásának, sem a földesurak kárpótlásának részletes szabályozására nem nyílott lehetőség. A népi emlékezet azonban örökre összekapcsolta a parasztság boldogulásának ügyét 1848 emlékével.

Tányér: Mélytányér Kossuth címerrel, keménycserép, Hollóháza, 19. század
MMgMK, Kerámiagyűjtemény