A katolikus naptárban Avilai Szent Teréz szűz, egyháztanító (1515 – †1582) emlékezete. Magyar nyelvterületen Nagy Szent Teréznek is nevezik. Őt tekintik a katolikus egyház egyik legnagyobb női szentjének. Karmelita apáca volt, aki megreformálta a sarutlan karmelita rend női, majd férfi ágát is, amely Bécsben, majd a hajdani Habsburg-birodalom más városaiban is gyökeret vert. A világirodalom legnagyszerűbb nőíróinak egyike.
A református és az evangélikus naptárban Teréz, Terézia napja.

Teréz görög eredetű név, amely Spanyolországban vált először népszerűvé. Eredete vitás. Származtatásai a következők: 1. a görög therosz szóból, jelentése: hőség, forróság, nyár, aratás, szüret; 2. a görög therizein szóból, jelentése: aratni, szüretelni; 3. a görög théraein (vadászni) szóból, jelentése eszerint: vadásznő; 4. Thera sziget nevéből. Thera, (mai olasz nevén Santorini), kis sziget az Égei-tengerben. Jelentése tehát Thera szigetéről származó nő. 5. a Kréta mellett található Therasia sziget nevéből. Eszerint a név jelentése: Therasia szigetéről való nő.

Becézései: Rézi(ke), Réza, Rézka, Teca, Tecka, Tecus, Tera, Tereza, Tercsi, Terézke, Teri(ke), Terka, Terus, Treszka, Trézsi. Rokon név: Terézia.
A Teréz keresztnév Mária Terézia nyomán először az udvari arisztokrácia körében vált kedveltté, majd a társadalom minden rétegében elterjedt, arisztokratikus csengését teljesen elvesztve.

Szüretkezdő jeles napok

Magyarország éghajlati viszonyai között a filoxéravészt megelőzően termesztett szőlőfajták kevés kivétellel szeptember legvégére, valamint október folyamán értek be. A szüret kezdőnapja, illetve kezdőhete a 18–19. században hagyományosan meghatározott volt, amelyről a városi, községi magisztrátus vagy a hegyközségi elöljáróság hozott döntést. Az egységes szüretkezdés oka a szőlő és must utáni járandóság (dézsma, hegyvám) egy időben történő beszedése volt.
A szőlő érettségének megállapítására próbaszüretet tartottak. Ennek során a hegybíró néhány szőlősgazdával együtt kiment a hegyre, leszedtek egy vödör szőlőt, a levét kinyomták, és megmérték a must cukorfokát. Ettől függően határozták meg a szüret kezdetét. Napsütéses, meleg október esetén igyekeztek azt minél inkább kitolni.
Hagyományosan a szüret kezdetének időpontja valamilyen jeles naphoz kötődött Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén szokás szerint Szent Mihály-napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Teréz (október 15.) napján vagy hetében – így a Teréz napot hajdan a Balaton vidékén és Baranyában is szüretkezdő napként tartották számon. Egerben ezt Teréz-szedésnek is nevezték. Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), míg Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (október 28.) napján láttak munkához.

Egyes vidékeken másféle szokások, hagyományok is kötődtek október 15.-éhez. A gyulai németek úgy tartották, hogy Teréz napjára fel kell szedni a zöldséget a kertből, mert a Rézák összepisilik.
Teréz napja a Bánátban, Bácskában asszonyi dologtiltó nap is volt. Ekkor nem moshattak, kenyeret sem süthettek az asszonyok.

Készülődés a szüretre

Az utolsó, augusztusi kapálás az úgynevezett „érés alá kapálás” a bogyók zsendülésének kezdetén a gyomok eltávolítása mellett volt hivatott megakadályozni, hogy az érő fürtök a talajt érjék. Érés előtt be is gereblyézték a szőlőket, hogy minden nyom meglátszódjék. Ilyenkor az egyes szőlőhegyekbe a hegymester vagy hegybíró szőlőcsőszt, kerülőt fogadott, hogy vigyázzon a termésre. Dunántúlon a körülkerített szőlőhegyek kapuit ekkor lezárták, a szőlőbe még a tulajdonos sem léphetett be. A szüretet közvetlenül előkészítő munkák közé tartozott a pincéknél a hordók és a szüreti edények mosása, dagasztása, abroncsaik megszorítása is.

 A szőlőszüret

A szüretkezdet napjának kihirdetése a gazdák között a hegypásztor feladata volt. Az egész évben sok fáradtsággal megművelt szőlő termésének betakarítása a bortermelő közösségek számára félig munka, félig ünnep volt. A nehéz, de örömteli munka nyitányát, a "szőlőhegy felszabadítását" sokfelé durrogó mozsarak és falusi kikiáltók hirdették.

 Részlet a somogyjádi kisbíró rigmusából:

„Aki nem tud semmit, tőlem most tanuljék!

Tudtára adatik fiatalnak, vénnek,
Csecsszopó gyereknek, öreg menyecskének,
hogy a szőlőhegyen kezdődik a szüret,
Akinek kedve van, velünk el is jöhet!”

A szedőlányok kiskést vagy szüretelőollót, vödröt, kosarat, melencét, sajtárt ragadtak és csoportosan, énekelve indultak a tarkálló tőkék közé. A férfiak csöbörbe, puttonyba gyűjtötték össze a leszedett érett fürtöket és a lovaskocsihoz vagy közvetlenül a présházhoz vitték. A gyerekek böngészték, bilingérezték a véletlenül elmaradt fürtöket.

Szüret (kép forrása: MMgMK gyűjteménye)

Szüret, Dörgicse, 1943. (kép forrása: Piarista Múzeum könyvtára)

 Mint ahogyan azt feljegyezték, az egri szőlőhegyeken a 19. század ötvenes éveiben „a szüretelés a vigasság, s öröm kora volt, nemcsak a gazdára, hanem mindazokra, kik a szüretelésben akár mint segítők, vendégek, vagy napszámosok jelen voltak. A falusi nép is a szüretre nem annyira pénzkeresés, mint mulatozás végett jött volt be... Növelte a szüreti vígságot hajdan a lőszer és lőfegyver szabad használata is. A fiatalság a szedőket békákkal riasztgatta, estve rakétákat bocsátogatott, délben és este mozsárágyúból lődözött."

Szüret, 1935 (kép forrása: MMgMK gyűjteménye)

Mikor a szüret befejeződött, megtartották a szüreti bálokat. Szüreti felvonulást is rendeztek, választottak bírót, bírónét a legügyesebb csőszlányok, csőszlegények közül. A bíró kíséretéhez tartozott két pandúr, két kisbíró és két cigánynak öltözött legény. A báltermet szőlővel díszítették fel. Nagy fürtöt készítettek, amit a fő helyre tettek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatták, vagy a bál végén kisorsolták. A csőszlegények és -lányok feladata volt, hogy vigyázzanak a szőlőlopásra. A nagygazdák, iparosok szüreti báljain az 1920-as évektől stilizált „magyar ruhában” jelentek meg a lányok.

Szokás volt szüretkor birkát esetleg tinót vágni, amiből aztán bográcsban pörköltet vagy gulyást készítettek. Elterjedt volt ilyen alkalomkor a diós és mákos kalács sütése és a jókedv fokozása érdekében a szüretelőknek borban való részesítése is.