2024. feb 02.

Február 2-a, a Vizes Élőhelyek Világnapja

Nagy József

A vizes élőhelyek jelentőségéről

A szárazföldekhez kötődő vizes élőhelyek ma még 1,2 milliárd hektár területet borítanak a Földön, de riasztó ütemben fogyatkoznak: 1970 óta a harmincöt százalékuk elpusztult. A megmaradtak állapota a lecsapolások, a szennyezések, az inváziós fajok, a fenntarthatatlan használat, a megszakadt vízáramlási rendszerek és az éghajlatváltozás miatt romlik. A vizes élőhelyek ökoszisztéma-szolgáltatásai, az élelmiszerbiztonságtól az éghajlatváltozás mérsékléséig azonban így is hatalmas jelentőségűek, messze meghaladják a szárazföldi ökoszisztémákét. A világ legproduktívabb élőhelyei közé tartoznak, a biológiai sokféleség forrásai, számtalan növény- és állatfaj fennmaradása függ tőlük. Létfontosságúak az emberiség léte szempontjából is.

Előzmények: A Ramsari Egyezmény létrejötte

A 20. század második felében a vizes élőhelyek átalakításának, pusztulásának gyorsuló üteme eredményezte azt a nemzetközi összefogást, amely 1971-ben a Ramsari Egyezmény, hivatalos nevén az Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen mint a vízimadarak élőhelyeiről létrehozásához vezetett. Ez a legrégebbi természetvédelmi államközi megállapodás, amihez ez idáig 172 aláíró ország és számos nemzetközi társadalmi szervezet (BirdLife International, WWF, IUCN) csatlakozott. Így a vizes élőhelyek, valamint a vízi ökoszisztémák megőrzése érdekében globális szinten képes fellépni. Eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár-állományoknak kívántak a csatlakozó országok védelmet biztosítani. A tapasztalatok azonban hamar rámutattak arra a tényre, hogy önmagában az élőhelyek védelme nem elegendő, magukat az ökológiai rendszereket kell megőrizni, amelyek képesek az ott előforduló fajok eltartására.

Az egyezmény logója

A vízimadaraink hazai védelme sem képzelhető el a megfelelő vizes élőhelyek biztosítása nélkül. Az Alföld hajdani gazdag vízi élővilágának nagy részét teljesen felszámolták a 19. századi folyószabályozások, az ősi vadvízországnak csak egy töredéke maradt meg napjainkra. Bár az adott korban elkerülhetetlenek voltak e beavatkozások a gazdasági fejlődés biztosításához, a folyószabályozások negatív hatásai napjainkban is érvényesülnek. A vizes élőhelyek bizonyos szintű helyreállítása nemcsak természetvédelmi szempontból fontos, de a hazai fenntartható mezőgazdaság biztosításának is feltétele lehet.

https://map.mbfsz.gov.hu/terkepekamultbol/Mo_arviz_1938/

Az egyezmény történetének néhány fontosabb állomása

február 2-án a vízimadarak pusztulásáért aggódó 18 ország képviselői az iráni Ramsar városában aláírták az egyezményt.
Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, amelyet az Országgyűlés később törvényben hirdetett ki (1993. évi XLII. törvény).
Az aláíró országok száma 1997-ben elérte a százat.
2011-ben létrejött hazánk 29. – mindmáig utolsó – ramsari területe, Dél-balatoni berkek és halastavak néven.

2018-ban először osztották ki a „Ramsari Város”-címet, amelyet a vizes élőhelyeiket példamutatóan kezelő városok nyerhetnek el. Ezt a rangos elismerést Tata is megkapta.
Az Egyezmény megkötésének 50. évfordulója alkalmából az aláíró országok 2021-ben a vizes élőhelyekkel, a vízzel és a fenntartható vízgazdálkodással kapcsolatos rendezvényeket szerveztek szerte a világon.

Néhány szó az egyezményben használt fogalmakról

Angolul Wetlandnek, azaz vizes élőhelynek nevezik azokat a területeket, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező.

Világméretű megállapodás lévén az egyezmény igen tágan határozza meg a vizes élőhelyek fogalmát:

„mocsarak, ingoványos és tőzeges területek vagy vízi élőhelyek, amelyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek, és állandóak, folyó- vagy állóvizek, édesvizűek vagy félsósak (brakkvíz) és sósak, ideértve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején.”

A Duna-delta műholdfotón (kép forrása: ro.wikipedia.org/wiki/Delta_Dunării_Landsat_2000)

Nemzetközi szinten általánosan öt nagy élőhelycsoportot különítenek el:

– tengeri élőhelyek,
– deltákhoz kapcsolódó élőhelyek,
– tavi élőhelyek,
– folyó menti élőhelyek,
– mocsári élőhelyek (mocsarak, lápok és náddal borított fertők).

Egy további csoportot alkotnak az olyan ember által létrehozott vizes élőhelyek, mint amilyenek a mesterséges tavak és víztározók.

Az egyezményhez csatlakozó országok kötelezettségei

Az egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható, bölcs hasznosításuk elősegítése. Ezért minden csatlakozó államnak legalább egy vizes élőhelyet kell jelölnie a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, más néven a Ramsari Jegyzékre.

Jelenleg globálisan 2503 vizes élőhely szerepel a listán, melyek összkiterjedése meghaladja a 257 millió hektárt.

Flamingók az iráni Shadegan Ramsari területen (kép forrása: www.worldwetlandsday.org/photo-gallery)

Mitől válik „nemzetközi jelentőségűvé” egy vizes élőhely?

Ennek kilenc, egymástól függetlenül is alkalmazható kritériumát állapították meg, úgymint:

az adott életföldrajzi övezetben található természetes vagy természetközeli vizes élőhely-típusok jellemző, ritka vagy egyedi példáját foglalja magában;
2. sérülékeny, veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett fajokat, vagy veszélyeztetett ökológiai közösségeket tart fenn;
3. az adott életföldrajzi övezet biológiai sokféleségének fenntartásában fontos állat- és/vagy növényfajok állományait tartja fenn;
4. állat- és/vagy növényfajokat azok életciklusának kritikus időszakában tart fenn vagy élőhelyet biztosít számukra kedvezőtlen feltételek esetén;
5. rendszeresen húszezer vagy annál több vízimadarat tart el;
6. rendszeresen egy vízimadár faj vagy alfaj populációjának legalább egy százalékát tartja el;
7. őshonos halak fajainak, alfajainak állományának jelentős részét tartja fenn;
8. halfajok számára fontos táplálékforrást, szaporodási, illetve halivadék-nevelő területet és/vagy vándorlási útvonalat foglal magában;
9. valamely vizes élőhelytől függő, nem madár állatfaj vagy -alfaj állománya egyedeinek legalább egy százalékát tartja fenn.

Kötelezettsége az aláíró országoknak, hogy vizes élőhelyeik védelmét beillesszék földhasználati- és regionális tervezési folyamataikba.

További alapkötelezettség a vizes élőhelyeken alapuló természetvédelmi területek létrehozása és fenntartása a vízimadár fajok életfeltételeinek javítása érdekében. A vizes élőhelyek kutatását, kezelését és őrzését is meg kell valósítani.

Minden részes ország köteles más aláíró országgal együttműködni különös tekintettel határon túlnyúló vizes élőhelyek esetében. Magyarországnak Szlovákiával közös ramsari területe a Felső Tisza mente, az Ipoly-völgy és a Baradla–Domica-barlangrendszer, Ausztriával pedig a Fertő-Hanság terület.

Jelenleg 29 hazai vizes élőhely található a Ramsari Jegyzéken, összesen 260 668 hektár kiterjedéssel, ami az ország területének 2,8 százaléka.

https://termeszetvedelem.hu/ramsari-teruletek/

Ezek a területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhely típusát magukban foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztározókat.

Velence és Dinnyési természetvédelmi területek, a Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület. (fotó: Globetrotter19)

Egy százalékos állományküszöb

Kiemelkedik a „nemzetközi jelentőség” feltételei közül az, amelyik valamely vízimadár faj vagy alfaj populációjának legalább egy százalékos arányára vonatkozik. Néhány hazai példa olyan élőhelyre, ahol bizonyos madárfajok globális vagy európai állományának minimum egy százaléka előfordul:

nagy kócsag: Hortobágy,

– vetési lúd: Balaton, Tatai tavak,
– daru: Hortobágy, Kardoskúti Fehértó, Bodrogzug.

Pihenő darvak a Hortobágyon (kép forrása: aquamagazin.hu)

A „rendszeresen előforduló húszezer vízimadár” feltételnek a kijelölt területeink közül a következők felelnek meg: Hortobágy, Kardoskúti Fehértó, Kis-Balaton, Tatai tavak, Fertő tó, Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet, Nyirkai-Hany, Balaton, Bodrogzug, Rétszilasi halastavak és a Biharugrai Tájvédelmi Körzet. A jelentős vízimadár csoportosulásokat nálunk főként a vadlúd- és réce fajok, valamint a daru átvonuló állományai adják.

A Kis-Balaton jelentős mértékben hozzájárul a Balaton vízminőségének megóvásához is
(fotó: Lelkes András, BfNPI)

A hazai természetvédelem célja, hogy további vizes élőhelyeket jelöljünk a jegyzékre, amire hazánkban szerencsére még van lehetőség.

Globális cél a Ramsari Egyezményhez tartozó országok és a jegyzéken szereplő vizes élőhelyek számának növelése, fenntartható használatuk elérése, valamint az egyezmény ismeretterjesztési és oktatási programjának megvalósítása.

A Ramsari Egyezmény szerződő felei hivatalosan 1997 óta ünneplik a Vizes Élőhelyek Világnapját. Az ENSZ Közgyűlése 2021. augusztus 30-án fogadta el azt a határozatot, amely február 2-át a Vizes Élőhelyek Világnapjává nyilvánította.

Ezt az indokolta, hogy az 1700-as évek óta a világ vizes élőhelyeinek közel kilencven százaléka leromlott és ezek az élőhelyek háromszor gyorsabb ütemben pusztulnak, mint az erdők. A vizes élőhelyek jövőnk szempontjából kritikus jelentőséggel bírnak, mert hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez, az éghajlatváltozás mérsékléséhez, egyúttal az ahhoz való alkalmazkodáshoz, az édesvíz készletek megőrzéséhez, a világgazdaság alakulásához és számos más területhez is.

A világnappal széles körben fel kívánják hívni a figyelmet a vizes élőhelyekre annak érdekében, hogy visszafordítsák a gyors ütemű pusztulásukat, és ösztönözzék a megőrzésükre és helyreállításukra irányuló intézkedéseket. A Vizes Élőhelyek Világnapja jó alkalmat nyújt arra is, hogy az emberek jobban megismerjék ezeket a nagy jelentőségű ökoszisztémákat.

A világnap mindenki számára nyitott – nemzetközi szervezetek, kormányok, a vizes élőhelyek gyakorlati kezelői, döntéshozók, közösségek, gyerekek, ifjúság, média és az egyének számára egyaránt –, ezek az ökoszisztémák mindannyiunknak fontosak.

A 2024. évi világnap témája: a vizes élőhelyek és az emberi jólét. Az idei kampány rámutat arra, hogy miként függenek össze a vizes élőhelyek az emberi élettel: egyrészt tápláléklelőhelyek, másrészt ihletet és ellenálló képességet meríthetnek belőlük az emberek. Az emberi jólét tehát sokféle vonatkozásban összefügg a Föld vizes élőhelyeinek kedvező állapotával. A kampány vizes élőhelyeink megbecsülésére és megóvására hív fel. Minden vizes élőhely és minden értük tett erőfeszítés számít!

A Hortobágyi Öreg-tavak Kondás tavának lehalászása (kép forrása: aquamagazin.hu)

Vizes élőhelyeink megfelelő állapota szükséges ahhoz, hogy továbbra is vizet és élelmet biztosítsanak nekünk, fenntartsák a biológiai sokféleséget, megélhetést biztosítanak, védjenek a szélsőséges időjárási eseményektől és mérsékeljék a klímaváltozást. Ezért az idei kampány három fő üzenete a következő:

– A befektetés a vizes élőhelyek fenntartható használatába azt jelenti, hogy az emberiség jövőjébe fektetünk be.

– A vizes élőhelyek számos gazdasági, szociális és kulturális előnyt biztosítanak a városoknak és lakóiknak, amelyek által elősegítik az emberi jólétet.

– A vizes élőhelyek helyreállítása nélkülözhetetlen az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség válságának leküzdéséhez és a fenntartható fejlődési célok valamennyi ember javát szolgáló megvalósításához.

Tatai Öreg-tó, tatai vadlúd sokadalom (képforrás: Tourinform Tata, fotó: Gerecse Natúrpark)

https://tata.hu/mindennapok/ertekeink/ertektar-2/telepulesi-ertektar/tatai-vadlud-sokadalom/

Cselekedni a vizes élőhelyekért

Az emberiség ma már több édesvizet használ fel, mint amennyit a természet pótolni tud, és így tönkreteszi azt az ökoszisztémát, amelytől a vizes élőhelyeken minden élet függ.

A vizes élőhelyek kezelésének javítása létfontosságú egészségügyi, élelmezési és vízbiztonsági előnyökkel jár a vizes élőhelyek szolgáltatásait igénybe vevő négymilliárd ember egészsége és megélhetése szempontjából. A vizes élőhelyek ökoszisztéma-szolgáltatásainak globális összértéke az emberi egészségre, jólétre és biztonságra becslések szerint évente 47,4 trillió dollárra tehető.

A szárazföldi vizes élőhelyek degradációjának legfontosabb előidézője a földhasználat módjának a megváltozása. A mezőgazdálkodás a földhasználat legelterjedtebb formája, ugyanakkor a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek több mint felét károsítja. Sürgető szükség van tehát a mezőgazdaság átalakítására, hiszen a fenntartható élelmiszer-előállítás jövője a kedvező állapotú vizes élőhelyektől és azok bölcs használatától függ.

A vizes élőhelyek a leghatékonyabb szárazföldi ökoszisztémák az éghajlati válság kezelésében. Az óceánok part menti mangrove vegetációja akár ötvenötször gyorsabban képes megkötni a széndioxidot, mint a trópusi esőerdők. Az északi tőzeglápok, amelyek a Föld felszínének csupán három százalékát borítják, az összes szárazföldi, szerves anyagban lekötött szén harminc százalékát raktározzák. Meg kell akadályozni a még természetes állapotú tőzeglápok átalakítását, elsősorban a további tőzegkitermelést és 2030 előtt helyre kell állítani az elpusztult lápok ötven százalékát.

Dagadóláp, New-Brunswick, Kanada (kép forrása: www.worldwetlandsday.org/photo-gallery)

Az olyan szárazföldi ökoszisztémák, mint amilyenek a tőzeglápok és a folyók árterei, befogadják a vízfeleslegeket, segítve az árvizek és aszályok megelőzését.

A tengerek és óceánok korallzátonyai, valamint a mangrove és a tengeri fű állományai költséghatékony védelmet nyújtanak az emberi közösségek lakta területeknek a tengeri viharok keltette hullámverés ellen. A klímaváltozás okozta tengerszintemelkedés veszélyezteti a mangrove vegetációt. Ma már nemzetközi napja van a mangrove védelmének és az érintett országokban jelentős telepítési programok indultak.