Áchim L. András, a szenvedélyes parasztpárti politikus, „talán a legszebb férfi a magyar parlamentben”
Kiss Emilia
A Vajdahunyadvár mellett húzódó sétányon a magyar agrártudomány nagyjainak portrészobrai láthatók egymás szomszédságában: Nagyváthy János (1755–1819), Mitterpacher Lajos (1734–1814), Pethe Ferenc (1763–1832), Tessedik Sámuel (1742–1820) – és az első parasztpárti országgyűlési képviselő, Áchim L. András.
Áchim L. András (1871–1911) bronz mellszobrát 2011-ben készítette el Mészáros Attila szobrászművész. Először A Magyar Mezőgazdasági Múzeum épületében helyezték el. A végleges helyén, a sétányon 2014. március 26-án avatták fel. A Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Szlovák Önkormányzat és az Áchim L. András Emlékbizottság állíttatta. Az ünnepélyes szoboravatás alkalmával Jakab István, az Országgyűlés alelnöke (ma tagja), a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (MAGOSZ) elnöke és Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke leplezte le a művet. Az eseményen részt vettek Áchim dédunokái, Medvegy Iván és dr. Bóna István is.
Áchim L. (Liker) András későbbi agrárszocialista politikus és országgyűlési képviselő jómódú szlovák parasztcsaládba született Békéscsabán 1871. március 15-én. Tanulmányait szülővárosában és Szarvason végezte. Érettségi után apja katonának küldte, két évig szolgált Mezőhegyesen és Szarajevóban. Hazatérte után megnősült (neje Rajtár Ilona) és a gerendási határban lévő családi gazdaságban telepedett le. 1896-ban, apja halálát követően virilis jogon a városi képviselőtestület tagja lett. A képviselői címről később önként lemondott és a Békéscsabai Általános Népegylet elnökévé választották. Az agrárszocialista eszmékkel autodidakta módon ismerkedett meg. Egyik korai a Békésmegyei Közlönyben írt publicisztikájában már 1901 decemberében felvetette a Magyar Mezőgazdák Országos Segély- és Nyugdíjintézetének felállítását a parasztság nehéz helyzetére hivatkozva.
Művelt ember és szakképzett mezőgazdász volt, a belterjes gazdálkodást már akkor megkezdte, amikor a Békés megyei nagybirtokosok közül is még csak kevesen. A legelső középbirtokos dohánytermelők közé tartozott. Tehenészetet tartott és tisztavérű lovakat nevelt. Az OMGE megyei kiállításain gazdasága gyakran kapott kitüntetéseket. Saját húsz holdas birtoka mellett további kétszáz holdnyi bérelt földön gazdálkodott.
Politikai pályafutása 1905 körül kezdődött. A Mezőfi Vilmos nevével fémjelezhető Újjászervezett Szociáldemokrata Párttal együttműködve – amely nagyrészt éppen a parasztság, az agrárszegénység ügyének erőteljesebb képviselete érdekében különült el a szociáldemokrata mozgalomtól – sikerült 1905-ben képviselői mandátumot szereznie. 1906 márciusában vezető szerepet játszott a Magyarországi Független Szocialista Parasztszövetség megalapításában. Jómódú gazda létére politikusként felkarolta a szegényparasztság és az agrárproletár néprétegek ügyét, célja a szegénység és a nyomor felszámolása volt – vallási és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. (Bizonyára ő volt az első parasztgazda Magyarországon, aki maga oktatta munkásait az emberi jogokra s aki maga vezette őket a földmunkás szervezetbe.)
A szegényebb néprétegek nyomorúságát személyesen is megtapasztalta szűkebb hazájában, Békés megyében. A 19. század végén és a 20. század elején ebben a térségben a nagybirtok volt az uralkodó termelési forma. A saját földjéből a családját eltartani nem képes vagy földdel nem rendelkező mezőgazdasági munkások számaránya az országos szinthez képest magas volt a népességen belül. A kiszolgáltatott élethelyzet és a szegénység miatt gyakoriak voltak az aratósztrájkok, és jelentős mértékű a kivándorlás.
Áchim L. András a Paraszt Újság című lapjában közzétett pártprogramban egy valódi polgári demokratikus átalakulást sürget: általános és titkos választójogot, a tízezer kat. holdon felüli birtokok megváltását és kisparcellákban való bérbeadását, a létminimum adómentességét, progresszív adórendszert, a parasztság érdekképviseleti szerveinek kiépítését, új mezőgazdasági munkástörvényt, az Alföld csatornázását és a közigazgatás reformját. Áchim állást foglalt a mezőgazdasági munkások sztrájkjoga mellett is.
Korának egyik legjobb szónoka volt. Halála után még ellenfelei is elismerték, hogy „volt ebben az emberben valami démonias, amelynek szuggesztív hatása rabiga gyanánt láncolta hozzá minden hívét és amely alól nem tudott megszabadulni egyik sem.”
Saját magáról így fogalmaz: „Én vagyok ama izgató és lázító Áchim L. András (...) Nem országos hírű szónok, nem nemzeti hős, aki most önök előtt áll – egyszerű parasztember, a földmívelő nép egyszerű fia az –, akinek egyéb érdeme, mint az, hogy parasztvéreit megbecsüli, azoknak tett ígéreteit még vére és élete árán is kész megtartani, e világon nincs. Sem aranykereszt, sem Lipót-rend e darócruhát nem díszíti se most, sem a jövőben nem fogja – csak egy, népéért igazán dobogó szív minden ékessége e roncs külsőségnek.”
Másutt önmagát „az igazság kis fekete göröngyé”-nek nevezte. A korabeli sajtóban gyakorta „új Dózsa”-ként emlegették. Jóbarátja, Ady Endre „paraszt Apolló”-nak keresztelte, a napilapok politikai szereplésével kapcsolatban azt is megjegyzik róla, hogy „talán a legszebb férfi a magyar parlamentben”, míg politikai ellenfelei lenézően csak „parasztkirály”-nak csúfolták. A csabai nép csak mint Nás Ondris (a mi Andrásunk) emlegette őt.
Áchimot meggyilkolták. A gyilkosság pontos körülményei sosem tisztázódtak. A sok évszázados rendiségben gyökerező magyar társadalmi rend uralkodó osztályával radikálisan és szilárdan szembeszegülő politikai állásfoglalása, karizmatikus egyénisége, ugyanakkor a lobbanékony és gyakran tettlegességig fajuló, meglehetősen összeférhetetlen természete mind-mind hozzájárultak egyéni tragédiájához. 1911 májusának első hetében politikai ellenfelei sajtóhadjáratot indítottak ellene a fővárosi Friss Újság című lapban „A parasztkirály birodalmában” címen. Áchim válaszképpen a saját lapjában cikksorozatot indított „Békésmegyei fotográfiák” címmel, melyben régi ellenfelét, Zsilinszky Endrét is megvádolta, mert azt hitte, ő áll a fenyegetések hátterében. Zsilinszky két fia két nappal később behatolt Áchim budapesti lakásába, és a verekedéssé fajult szóváltás közben két pisztolylövéssel megsebesítették. Súlyos hasüregi sérülést szenvedett, amibe nem sokkal később belehalt. Temetésén több mint száz koszorúkkal megrakott szekér és többezres tömeg követte koporsóját. Sírja Békéscsabán, a Berényi úti temetőben található.
Áchim L. András rendkívül megosztó személyiség volt a kortársai körében, de emlékezete és pályájának értékelése sem kevésbé az. A korabeli magyar közéletben újszerű és radikális változásokat szorgalmazó-, az agrárnépesség életkörülményeinek jobbá tételét célzó politikai nézeteit az utókor több alkalommal és elég sokféleképpen értelmezte. (Ezért történhetett meg például az is, hogy a szobrát nem sokkal a felállítást követően szándékosan megrongálták.) Az agrártudományok szempontjából azonban érdemei elvitathatatlanok, mert ő volt a magyar parasztság parlamentáris érdekképviseletének első hírnöke.
