Szerző: Németh Anna, múzeumpedagógus

Hogyan számoljuk ki a húsvét időpontját?
Több mint 1600 évvel ezelőtt a pápa és a papok tanácsa (a niceai zsinat) úgy határozott, hogy a bolygók járásához igazítják Húsvét napját. Így lett a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni első holdtöltét követő vasárnap. Így a húsvétot március 22. és április 25. között ünnepeljük. Idén húsvét vasárnap április 12-re esik.

Virágvasárnap
A húsvét előtti vasárnapon Jézus Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. Ezen a napon szentelték a barkákat, melyeket aztán gyógyításra használtak, de különböző jósló és varázsló tevékenységek is kötődnek hozzá. Mennydörgést és villámlást is el lehetett csendesíteni a segítségével, az állattartásban rontáselhárító szerepe volt. A parasztasszonyok megszámolták, hány szem van a barkaágon, és úgy vélték, annyi kislibájuk fog születni tavasszal. A barka égetésével füstölték az ólakat, istállókat, hogy elhárítsák a rontást.

Magyarország északi területein két szokás kötődött a virágvasárnaphoz. A kiszehajtáskor egy menyecskének öltöztetett szalmabábut hordtak körbe énekelve a faluban, ami a telet, a betegséget szimbolizálta. A falu végére érve a kiszét levetkőztették, a bábut a vízbe dobták, vagy elégették, ezáltal elűzve a betegséget és a rontásokat a faluból. A villőzés alkalmával a lányok zöld ágakat, más néven villőágakat díszítettek fel szalagokkal és kifújt tojásokkal. A villőágak körbehordozása a tavasz eljövetelét hirdette. Az idősebb asszonyok a kibújt kislibákat átterelték a zöld ág alatt, hogy szépek és egészségesek legyenek.

A böjt
A húsvéti előkészület ideje a keresztény egyházban a nagyböjt. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart, Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére, valamint testi-lelki megtisztulásukra tartották.
Böjt idején nem rendeztek lakodalmakat, bálokat, tilos volt mindenféle hangos mulatság. A befelé fordulás, az elcsöndesedés és Isten felé fordulás időszaka volt ez.
Böjtben gyakrabban jártak templomba. A lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek.
Ez a tavaszi megújulás úgy belsőleg, mint külsőleg zajlott: a parasztporták, utak, árkok tisztítása is ekkor volt esedékes.
A nagyböjtben megváltozott az étrend is: a hívő katolikusok nem ettek húst, zsíros ételeket, ehelyett olajjal, vajjal főztek. Sokáig a tej és a tojás fogyasztása is tiltott volt. Csak a 17. század elejétől engedélyezte a pápa a tejes ételek és a tojás fogyasztását a böjtben. A katolikus egyház az 1920-as években már csak hamvazószerdát, a pénteki napokat és nagypéntektől nagyszombat délig terjedő időt írta elő böjtnek.

A nagyhét
A Virágvasárnaptól húsvét hétfőig tartó időszakot nevezzük nagyhétnek, amelynek nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat a három jeles napja. Ezen a héten, ahogy a természet is éledezett már, az emberek is megújultak, lelkiekben és saját környezetükben is megtisztultak, takarítottak, rendet raktak.

Nagycsütörtökön “a harangok Rómába mennek”, azaz megszűnik a harangozás és legközelebb nagyszombaton kondulnak meg újra a templomok harangjai. Ezekben a napokban kereplőkkel hívják misére a hívőket. A kereplőzés, vagy „csörgetés” a fiatal fiúk feladata volt, akik a harangozó vezetésével hajnalban, délben és este járták végig a falut kerepelve és adományokat (piros tojás, pénz) gyűjtve. A zajkeltés mágikus, gonoszűző motívuma egy másik nagyheti szokásnál is megjelenik, ez pedig nem más, mint a „pilástusverés”, amikor egy Pilátust szimbolizáló deszkát ütlegeltek.
Zöldcsütörtöknek is hívják ezt a napot, mert ilyenkor spenótot, csalánfőzeléket, vagy valamilyen salátát fogyasztottak, a bő termés érdekében. A lányok, asszonyok ezen a napon kezdték festeni a tojásokat. Jézus virrasztásának emlékére nagycsütörtök estéjén az idősebb asszonyok a kálváriánál, vagy útszéli keresztnél, kápolnánál imádkoztak.

Nagypéntek napján Krisztus keresztre feszítésére, kínszenvedésére és halálára emlékezünk. Nagypéntek a református egyház legnagyobb ünnepe, ekkor a protestánsok is böjtölnek. E napon a körmenetek mellett már a középkor óta szokás a passiójátékok megtartása. Vannak elhíresült passiók, melyeket távoli vidékekről is látogatnak, számunkra a legismertebb a csíksomlyói.
A nagyhéten, de főleg nagypénteken különös jelentősége van a 18. században népszerűvé vált kálváriák felkeresésének.
Rengeteg hiedelem kötődik ehhez a naphoz, sőt minden napszakhoz. A napfelkelte előtti mosakodás azt a célt szolgálta, hogy egész évben egészségesek legyenek. Ugyanígy a lovakat is levitték a patakpartra megfürdetni, itatni. Úgy tartották, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, vagy megmosdik, azt elkerüli a betegség. Úgy mondták, hogy a „holló ilyenkor mossa a fiát”, hogy újra fehér legyen. A monda szerint ugyanis, amikor Jézust ellenségei el akarták fogni, de ez nem sikerült, a holló azt kiáltotta „kár, kár”. Ezért Jézus elátkozta, hogy örökké fekete legyen.
A nagypénteki hajnali vizet sokféleképpen hívták: aranyvíznek, aranyosvíznek is nevezték, ez a „szótalan” víz, vagyis sem menet, sem jövet nem volt szabad megszólalni.
Nagypénteket a néphagyomány nem tartotta szerencsésnek, ezért sok tiltás kötődik hozzá. Szigorú hústilalmi nap. Ekkor, úgy mondják: "háromszor szabad étkezni, de csak egyszer jóllakni." Jellemzően bablevest, mákos és túrós tésztát fogyasztottak, este aludt tejet, tojáslevest ettek. Érdekes módon a böjti tilalom nem érintette a pálinkaivást, sőt, a Tápióságban a nagypéntek reggelén fogyasztott pálinkának fontos egészségmegóvó hatást tulajdonítottak.
Úgy vélték, hogy a pénteken kezdett vagy végzett munkán nincs áldás. Pénteken, különösen nagypénteken nem sütöttek kenyeret, mert ez a kenyér kővé válik. Nem mostak, mert úgy tartották, hogy villám csap abba, aki nagypénteken mosott ruhát ölt. Nem fontak és nem szőttek. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat. A Jászságban nem ültettek kotlóstyúkot, a moldvai magyarok e napon nem fogták be a lovakat, nehogy betegek legyenek. Zagyvarékason úgy hitték, „nagypénteken nem szabad fogasolni, boronálni a búzát, mert elszárad, kipusztul a töve.”
Fontos volt azonban a ház megtisztítása, a féregűzés babonás, mágikus módját gyakorolták a háziasszonyok: körbesöpörték a házat, és mondókát mondva elűzték a kártevőket: „Patkányok, csótányok, egerek, poloskák, oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!”

Nagyszombat Krisztus feltámadásának ünnepe, ezzel véget ér a negyven napos böjt. A nap jellegzetes szertartása a tűzszentelés, a vízszentelés * és a *feltámadási körmenet.
Nagyszombaton újra megszólaltak a harangok. Ekkor a Heves megyei asszonyok megveregették a gyümölcsfáikat, hogy gazdagon teremjenek.
A katolikus templomban a gyertyát a megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Az előző évi virágvasárnapi szentelt barkára csiholnak tüzet és ennél gyújtják meg a gyertyát. A templom előtt meggyújtott tüzet megszentelték, majd mindenki innen vitt haza parazsat, és ezzel az új tűzzel főzték az ünnepi eledeleket. A szentelt tűz parazsát a szántóföldre, a szőlőbe is kivitték, hogy ezzel megóvják a termést a jégveréstől.
Nagyszombat estéhez, húsvét hajnalához az egész magyar nyelvterületen hozzátartozott “Jézus keresése”, a feltámadási körmenet és a határjárás. Elrejtették Krisztus szobrát a búzavetésben, vagy a falu egy távoli pontján, majd a hívők imádsággal, énekkel keresték meg, és mikor megtalálták, diadalmenetben a templomba vitték.
A húsvéti határkerülés során megújították a határjeleket, megtisztították a forrásokat, a termőföldekre áldást és védelmet kértek. Templomi ereklyékkel, zászlókkal, énekszóval, vonultak ki a határba a hívők, hogy így védjék meg földjeiket a természet viszontagságaitól és az egyéb károktól. Hajnalig kinn jártak a határban és így imádkoztak: “Távoztass el mezeinkről jégesőt, sáskát, árvizeket, falunktól a tüzet, idegeneket, adj bő termő esztendőt s békességet!”