Mi lenne velünk eper, alma, paradicsom, paprika, kakaó vagy kávé nélkül? A háziméhek (Apis mellifera) nagyon fontos szerepet játszanak életünkben, táplálkozásunkban, egészségünk megőrzésében. Gondoljunk csak a mézre, a méhviaszra, a méhpempőre, a propoliszra. A termesztett mezőgazdasági haszonnövényeink kétharmada – pl. a napraforgó, a repce – is rovarbeporzású. Elfogyasztott ételeink egyharmadát virágos növényeink a beporzás révén „termelik” meg.  Több tízezer milliárd forintra becsülik a Földön azt a munkát, amit a beporzók évente végeznek. Hazánkban sajnos még mindig nagyon alacsony a méz és a méhészeti termékek fogyasztása. A jeles nap célja egyrészt felhívni a figyelmet ezekre a rendkívül fontos rovarokra, másrészt megismertetni és megkedveltetni a mézet a fogyasztókkal. A Magyar Méhészeti Egyesület 1994-ben kezdeményezte, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk ezeknek a beporzó rovaroknak, így április 30-át Magyarországon a Méhek napjának nyilvánították.

Szerző: Szemmelveisz Ildikó, múzeumpedagógus

Csak Magyarországon, több mint 700 méhfajt ismerünk.

Sajnos az utóbbi években jelentős mértékű beporzó rovar, ezen belül háziméh pusztulásról hallani világszerte. Ha nincs, ami beporozza a növényeket, akkor a mezőgazdaságban nagy terméskiesés következhet be, így élelmiszerhiány léphet fel. Hallhattunk már olyan szélsőséges esetekről is, hogy Kínában - a méhek teljes pusztulása miatt - az emberek kézzel végzik a beporzást. Más országokban drónokat vetnek be erre a munkára.

Vajon mitől pusztulnak a beporzó rovarok, köztük a méhek?

A probléma nagyon összetett, szerteágazó okokra vezethető vissza. A méheket sújtó betegségek már Magyarországon is jelen vannak. Például élősködőjük egy atkafaj, és az ezek révén terjedő vírusok is pusztítják az állományokat. Ennél sokkal nagyobb károkat okoz a méhek számára az élőhelyük beszűkülése, megszűnése. A városok terjeszkedése következtében a zöld területek nagysága egyre csökken, a méhek egyre messzebbről tudnak csak táplálékot gyűjteni, így kifáradnak, akár el is pusztulhatnak.

A nagyüzemi, monokultúrás termelés következtében eltűnnek azok a növények az utak széléről, melyek sokféle, színes virágukkal a méheknek bőséges élelmet, virágport adnak, „legelőként” szolgálnak. A termelés során alkalmazott vegyszerek (pl. csávázószerek), növényvédőszerek is mérgező hatásúak. A szerek hatására a méhek szervezete legyengül, könnyebben megtámadják őket a fertőzések, vagy elveszítik a híres tájékozódó képességüket, nehezen találnak vissza a lakhelyükhöz.

Az éghajlati szélsőségek sem tesznek jót a méheknek. Rövidebb idejük van a gyűjtésre: a virágzás idejére eső hűvös, csapadékos vagy éppen extrém forró időjárás következtében nem jutnak elegendő táplálékhoz. A klímaváltozás miatt a kártevőik is egyre inkább elszaporodhatnak.

Mi lehet a megoldás?

Mi magunk is tehetünk azért, hogy olyan körülményeket teremtsünk a méheknek, mellyel fennmaradásukat segítjük elő:

• Őrizzük meg, állítsuk vissza a természetes élőhelyeket! Ültessünk fákat, bokrokat a kertünkbe, színes virágú növényeket akár az erkélyünkre is. Számunkra szemet gyönyörködtető látvány, a méheknek táplálékforrás.
• Célszerű többféle növényt ültetni az év során, így hosszabbra nyújthatjuk a virágzási időszakot, és bőségesebb táplálékot biztosíthatunk a méheknek. 
• Támogassuk a méhekre káros vegyszerek betiltását a mezőgazdasági termelés során, de otthon is kertészkedjünk természetes módon, vegyszer nélkül.
• Fontos a mezőgazdasági termelők és a méhészek összehangoltabb együttműködése: például permetezést csak szükség esetén és nagyobb körültekintéssel olyan napszakban alkalmazzanak, amikor a méhek már nem repülnek (este). A művelt táblák széleit meghagyva, az ottani virágos növények táplálékul szolgálhatnak a rovarok számára.
• Fontos a társadalom érzékenyítése, a figyelemfelhívás, akciók szervezése a méhek védelmében. Készíthetünk méhecskehotelt, darázsgarázst, és azokat kihelyezhetjük a kertünkben – ezzel is segítve szorgos kis barátainkat.
• Ne féljünk a méhektől, inkább ismerjük meg őket! Tanuljuk meg, hogyan viselkedjünk a közelükben.

Ajánljuk még:

A mézhamisítás nemcsak napjaink problémája. Honlapunkon Szabó László muzeológus írásából fény derül arra, hogy már 120 évvel ezelőtt is problémát jelentett. Természetesen a hamisítással egyidősek a felismerésére és megakadályozására tett kísérletek is.

Honlapunkon bemutatjuk azt is, mi a különbség a méh, a dongó és a darázs között. Különleges foglalkozások menüpontunkban Méz-töri címmel a mézfelhasználás történelméről is olvashatnak az érdeklődők.

A méheket különleges módon közelíti meg Hudyma Emil: A méh ösztöne és a Teremtő című állatpszichológiai tanulmánya. A mű a szerző (aki egyébként katolikus pap volt) kalandozása a tudományos etológia és a lélekkel, a Teremtővel való kapcsolat között a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Mezőgazdasági Könyvtárának honlapján teljes terjedelemben fellelhető: http://www.mezogazdasagikonyvtar.hu/assets/digitarchiv/HUDYMA_A-meh-osztone-es-a-teremto_1904_OCR.pdf

A Magyar Mezőgazdaság című magazin honlapján olvasható cikk az idei (2020.) tavaszi helyzetről is jól tükrözi, mennyire valósak a fentiekben felsorolt problémák:   https://magyarmezogazdasag.hu/2020/04/25/lefagytak-meheszek