2023. jan 20.

Tisztelet az Alapítónak! Tisztelet a Tervezőnek!

Darányi Ignác 174, Alpár Ignác 168 éve született

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai minden év januárjában tiszteletük jeléül megkoszorúzzák a múzeum alapítója, Darányi Ignác és tervezője, Alpár Ignác szobrát. 2023-ban Darányi Ignác születésének 174., Alpár Ignác születésének 168. évfordulóját ünnepeltük. Kik voltak ők és miket köszönhet nekik a Múzeum, a munkatársak és a látogatók?

Tisztelet az Alapítónak!

Darányi Ignác szobránál Gál János, a múzeum segédmuzeológusa mondott köszöntőbeszédet:

„E napon az emlékezet koszorúját helyezzük a 174 éve született Darányi Ignác lábához. Egy nemzet emlékezete többnyire az uralkodókat, a hadvezéreket, lángelméket őrzi meg, és vajmi keveset gondol azokra a csendes építőkre, akik a sors által kijelölt posztjukon helyt álltak, a látványos történelmi tettek színpadául szolgáló világot működtetve. Ilyen építő volt Darányi Ignác is, akit előbb az ideológiai alapú dehonesztálás, majd később a feledés sújtott.

Darányi Ignác 1849. január 15-én született Pesten. A budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban és a Pesti Egyetemen készült későbbi államférfiúi pályájára, és már gyakorló ügyvéd volt, amikor családja 1877-ben nemességet szerzett. Mintha egész életében címerük jelmondatának akart volna megfelelni: „Ordo et sollertia” – Rend és jártasság.
1895-től összesen 12 évig volt a földművelésügyi tárca vezetője. Nevéhez fűződik számos, a magyar mezőgazdaság modernizálását segítő szaktörvény, melyek a termelékenyebb gazdálkodási formáktól a magas színvonalú szakemberképzésig az agrárium minden területét lefedték. Ezek mellett külön említést érdemel az 1896-os szőlőfelújítási törvény jelentette egyedülálló léptékű segítségnyújtás. Enélkül a máig világhírű magyar borkultúra története feltehetően a filoxéra győzelmével zárult volna.

A magyar kultúra iránt elkötelezett miniszter elhatározása kellett ahhoz is, hogy e falak között állhassunk jelenleg. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum alapító okiratával nemcsak a világ első agrártörténeti közgyűjteményét hozta létre, hanem a millenniumi év szenzációját a főváros immáron 127 éves örökségévé tette.

Bár az államszocialista érában Darányit, mint a társadalmi kérdésekre érzéketlen dualista elit tagját akarták láttatni, mégis azt mondhatjuk, hogy ő azokhoz a kritikus államférfiakhoz tartozott, akik egyfelől idejekorán figyelmeztettek a Monarchiát feszítő halaszthatatlan problémákra, mondván: „Mi magyarok a Sybillák utolsó könyvénél tartunk.” Másfelől nem mulasztotta el cselekedetekkel sem bemutatni, hogy valósítható meg az agrárproletárok terheinek rendezése, több ezer földműves földhöz juttatása, vagy az adósságcsapdába került tömegek megmentése.
Sajnos nem Darányi Ignác szobrának példája az egyetlen történet, amiért Magyarország hosszú ideig a mostoha sorsú szobrok országa volt. Örvendetes tehát a mai pillanat, amikor egy államférfi szobra saját művének falaitól környezve állhat, hogy bennünket, akik tiszteletünket lerójuk, és bármely erre járót emlékeztessen, hogyan kell egy ország értékeit gyarapítani, hogyan kell egy országot egy életen keresztül szolgálni.”

Tisztelet a Tervezőnek!

Alpár Ignácra, a Vajdahunyadvár tervezőjére Lükőné Örsi Gabriella, a Mezőgazdasági Múzeum Mezőgazdasági Könyvtára főigazgató-helyettese emlékezett.

„Alpár – eredetileg Schöckl – Ignác stájer gyökerekkel rendelkező családba született Pesten, 1855. január 17-én. Édesapja jó nevű asztalosmester volt, fiát is erre a pályára szánta, ám a fiatalember más álmokat dédelgetett szívében: a fa helyett a kő megmunkálása foglalkoztatta, kőművesmester szeretett volna lenni. Miközben a Belvárosi Reáliskola (ma Eötvös József Gimnázium) padjait koptatta, elszegődött kőművesinasnak Haliczky Bélához. Mivel reáliskolai bizonyítványa nem tette lehetővé a kőművesmesterré válást, inasiskolai papírja pedig nem volt, pályája itt kissé megakadt. Hauszmann Alajos látta meg benne a tehetséget, és vette maga mellé építészirodájába rajzolónak. Az ő ajánlásával jutott ki Berlinbe, a Berlin–Charlottenburgi Építészeti Akadémiára, ahol az a Richard Lukae is tanárai között volt, aki korábban Hauszmann Alajost is oktatta. Tanulmányai befejezése után berlini és itáliai építészirodáknál bővítette ismereteit, majd Hauszmann Alajos hívására visszatért, hogy pártfogója oldalán tanársegéd legyen a Műegyetem Díszépítéstan Tanszékén. Ebben az időben magyarosította nevét Schöcklről Alpárra. Egyetemi oktatói karrierje nem bontakozott ki – Hauszmann ugyanis nem őt jelölte a frissen megalakult Építész Tanszék tanári posztjára, így a mesterével való kapcsolat megromlott, érdeklődése pedig – szerencsénkre – a gyakorlati építészet irányába fordult. 1888-tól saját építészirodájában egymás után tervezte a Budapest épített arculatát mai napig meghatározó épületeit. Nagyívű pályája során 130 jelentős épületet tervezett, összesen 35 pályázaton indult, melyek közül 22 nyertesként került ki a megmérettetésből. Egyik legnagyobb pályázati sikerének és munkájának az 1896-ban rendezett Millenniumi kiállítás történelmi épületegyüttesét, a néhány évvel később tartós anyagokból a Mezőgazdasági Múzeum számára felépített épületcsoportot tekintette. A XIX. század második felében a főváros korábban nem látott ütemű fejlődése igen sok új épület emelését igényelte. Nagy érdeme a korszak építészeinek – köztük Alpár Ignácnak –, hogy ez a mennyiség nem ment a minőség rovására. Az ekkor tervezett épületek nem lettek olcsó, jellegtelen „tömegtermékek”, hanem értékálló alkotásoknak bizonyultak. Az Alpár Ignác által tervezett épületek között kiemelkedő számban vannak bankok, iskolák, középületek, vármegyeházák, bérpaloták szerte a történelmi Magyarország területén. Kisebb számban katonai létesítmények, villák, szállók, templomok, fürdők, síremlékek, melyek mellé még egy-egy kilátó és ipari létesítmény is befér. Egy mai vélemény szerint: „Nagyon jellegzetes, masszív eklektikus épületeket tervezett. A túlnyomó többségük nagyon szép, de a kevésbé sikerültek, pl. az Anker palota is, Budapest emblematikus épülete lettek.”

Alpár Ignác 1928. április 28-án hunyt el Zürichben. Temetését Budapesten tartották. Az általa tervezett történelmi épületegyüttes Jáki kápolnájában ravatalozták fel, majd innen kísérte a gyászoló tömeg a Fiumei úti temetőbe. Síremlékét Telcs Ede, Alpár Ignác barátja és sok közös munkában alkotótársa készítette el. Telcs Ede szobrász és éremművész maga is tagja volt annak az építészethez kapcsolódó, és Alpár munkásságában sokszor társalkotóként feltűnő szakemberek, vállalkozók, művészek találkozóhelyeként működő Steindl-céhnek, amelyet Alpár Ignác elnökölt hosszú időn át, és melynek tagjai között olyan személyeket találunk, mint Róth Miksa, Jungfer Gyula, Moiret Ödön, Maróti Géza. A Telcs Ede szobrász és Kotál Henrik építész által alkotott síremléket 1929. április 28-án avatták fel, rajta három bronz dombormű látható, melyek Alpár Ignác legjelentősebb budapesti alkotásait jelenítik meg: a Mezőgazdasági Múzeumot, a Tőzsdepalotát és a Nemzeti Bank épületét. Telcs Ede és Kotál Henrik néhány évvel később elkészítette Alpár Ignác egészalakos szobrát is. A szobor helyét is az alkotók határozták meg: a középkori céhvezetői, építőmesteri öltözetben ábrázolt Alpár fő művére, a Kárpát-medence különböző pontjain és korszakaiban, különféle stílusban épült elemekből egybeálmodott épületkomplexumra, a ma Vajdahunyadvárként ismert történelmi épületegyüttesre emeli büszkén a tekintetét. A fejét önérzetesen felemelő szoborábrázolás számunkra is példaértékű: töretlen optimizmust sugárzott egy olyan korban, mikor a magyarság sorsa korántsem volt irigylésre méltó vagy derűlátásra okot adó, és jellemzően tragikus, lehajtott fejű, megtört alakokkal ábrázolták a szobrászok a nemzeti sorstragédiát. Klebelsberg Kunó, az 1920-as évek jeles politikusa, 1922 és 1931 között vallás- és közoktatásügyi minisztere úgy fogalmazott: a magyarság a nemzeti tragédiákból csak történelmünk és tárgyi kultúránk helyes ismeretének segítségével emelkedhet fel.

Klebelsberg szavait szem előtt tartva a történelem és a tárgyi kultúra helyes ismeretének átadásán munkálkodnak a Vajdahunyadvárban működő Mezőgazdaság Múzeum és Könyvtár elkötelezett munkatársai is.”