„A magyar kertészet történetében dr. Entz Ferenc személye, munkája, mint mezsgye emelkedik ki, s vele kezdődik meg a modern kertészet, szőlészet és borászat hazánkban.” (Geday, 2000)

Entz Ferenc (1805-1877)

Szerző: Nagy József, muzeológus

Entz Ferenc 1805. december 6-án született Sümegen. Apai nagyapja molnár volt, édesapja már tiszti főorvosként szolgált Zala vármegyében. Szüleit korán elvesztette. Az árván maradt fiút Pozsonyban élő anyai nagyszülei nevelték fel. A koronázó városban, a győri árvaház segélyéből végezte középiskolai tanulmányait. Itt szerezte első kertészettel kapcsolatos tapasztalatait is. A híres pozsonyi nagy magyar cseresznyét későbbi munkáiban is sokszor említi.

1825-ben beiratkozott a pesti egyetem orvosi fakultására. Tanulmányait később Bécsben folytatta, és 1831-ben a császárváros egyetemén szerezte meg orvosi oklevelét. Ausztriai és csehországi praktizálást követően visszatért szülőhazájába, és Batthyány Fülöp herceg szolgálatába állt. A herceg enyingi uradalmának orvosaként Mezőkomáromban telepedett le. 1836-ban Lengyel Lujzát, majd az ő halála után, 1848-ban Tilbetti Máriát vette feleségül. Két házasságából hat gyermeke született, akik közül három érte meg a felnőtt kort.

Orvosi hivatásának gyakorlása mellett faiskolát, mintakertet és szőlőskertet létesített. Kertészeti tárgyú megfigyeléseit már ekkor hazai és külföldi szaklapokban tette közzé. Első kertészeti tárgyú szakcikke a Magyar Gazda hasábjain jelent meg 1841-ben. Nemcsak a gyümölcsfajok tanulmányozásával és szaporításával foglalkozott, de új gyümölcsfajtát is nemesített. A nevéhez fűződik a „Mezőkomáromi duránci” őszibarack előállítása. Az 1848-49-es szabadságharcban önkéntes honvéd főorvosként vett részt, ezért a szabadságharc leverését követően eltiltották orvosi hivatásától. Ekkortól kezdett hivatásszerűen kertészettel foglalkozni. 1849 őszén néhány barátjával Pesten, a Csömöri út közelében 16 kat. holdon haszonkertészetet alapított, ahol miként egy látogatója feljegyezte: „a közönség több mint 1000 különféle gyümölcs- és szőlő-fajban mindent feltalálhat, mit annak… alapítója… szorgalmával összegyűjtött.”

Életének talán legnagyobb hatású tetteként 1853 novemberében itt nyitotta meg a hazai kertészeti szakoktatás első önálló intézményét, a „Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetet”. A tanintézet alapításától egészen 1860-ig magániskolaként működött, vagyis fenntartásának költségeit a befolyó tandíjakból, illetve saját vagyonából fedezte. Iskolájába a kertészetet pártfogoló, főként alföldi vármegyék, városok és községek által küldött és támogatott ifjak jelentkeztek. A tanulmányi idő 3 év volt. A tanulmányokat nyilvános vizsga (Entz kifejezésével nyilvános próbatétel) zárta le. Az elméleti tantárgyakat decembertől márciusig saját maga oktatta, amelyekhez szervesen kapcsolódtak az elméletivel párosult gyakorlati útmutatások, s a tisztán gyakorlati foglalkozásokhoz tartozó kertészeti munkákat a tanulók márciustól novemberig gyakorolták. Entz Ferenc a kor igényeinek megfelelően olyan gyakorlati haszonkertész képzést tartott kívánatosnak, amely alapos elméleti ismeretekkel párosul. 1855-ben feladatául kapta a pesti tanítóképezdei ifjúság kertészeti oktatását is. Az egyre népszerűbbé váló magántanintézetét 1860-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) vette át, és a Gellérthegy délnyugati lejtőjén (a későbbi Kertészeti Egyetem helyén) elhelyezkedő birtokára költöztette, ahol „Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet" néven működött tovább.

kép: Az egykori Tanintézet épülete a Budai Arborétumban (kép forrása: https://kertk.szie.hu)

Az OMGE Budán összekapcsolta az országos szőlőiskolát, a faiskolát és a mintapincét az új tanintézettel, így annak tanítási programja kiszélesedett a szőlőművelés és a borászati tantárgyak oktatásával. Entz Ferenc igazgatóként 16 éven át, 1876 augusztusában történt nyugállományba vonulásáig vezette a tanintézetet, melyben a kertészet és szőlészet valamennyi ágát oktatta. Kezei alól összesen 200-nál is több végzett kertész, szőlész, pincemester-borász, tanár, tanító, gazdatiszt került ki, de részt vett tanfolyamok és előadások tartásával az érdeklődő nagyközönség szakmai képzésében is.

Legnagyobb hatású szakírói és tudományos ismeretterjesztői tette a „Kertészeti Füzetek” megjelentetése volt. Ebben korábbi, a Gazdasági Lapok kertészeti rovatában megjelent írásait gyűjtötte össze és adta ki 1854 és 1859 között. A 15 füzetben – Entz érdeklődését tükrözve – a haszonkertészet minden ága helyet kapott. Ez a nagy gonddal szerkesztett, összességében 1800 oldalt is meghaladó terjedelmű sorozat elsősorban a magyar gyümölcs- és szőlőtermesztés, faiskolai termesztés, nemesítés alapvetése, de helyet kap benne a zöldség-, a gyógynövény-, sőt a rózsatermesztés is. Minden sora a szerző saját gyakorlati tapasztalatairól árulkodik. E munka egyúttal iskolája tanulóinak tankönyvéül is szolgált. Tudománytörténeti érdeme az új, magyar kertészeti szaknyelv létrehozása is. Élvezetes, humoros, anekdotizáló, kedves, lebilincselő stílusa – Jókai Mór népszerűsítő kertészeti írásaitól eltekintve – mindmáig páratlan a magyar kertészeti szakirodalomban. Szakmai és stiláris igényesség mellett egyszerűség és közérthetőség jellemezte.

Bereczki Máté, a kiváló gyümölcskutató Gyümölcsészeti vázlatok című munkájának 3. kötetében a következőképpen fogalmaz: „A hatvanas évek elején… kezembe akadtak boldogult Dr. Entz Ferencz jeles Kertészeti füzetei, a hol a hazában tenyésztésre ajánlható, néhány gyümölcsfaj olyan lelkesen volt leírva és melegen ajánlva. Első dolgom volt ezen gyümölcsfajokat magától, Dr. Entztől beszerezni.”

képek: Dr. Entz Ferenc híres Kertészeti füzeteinek borítói (forrás: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára)

Német nyelvű publikációi nemzetközileg is ismert és elismert szakemberré tették. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én választotta levelező tagjává. Székfoglalóját 1859. március 14-én tartotta, „A bor zamatos alkatrészeinek képződéséről" címen.

Szőlészeti-borászati szaktudását új, korszerű ismeretekkel a kormány megbízásából tett franciaországi és a Rajna-vidéki 1863-as tanulmányútja, valamint az 1864-es brüsszeli nemzetközi kertészeti gyűlésre és az 1865-ös amszterdami kiállításra tett utazásai során gyarapította. Ezt követően vált gyakorlattá, hogy a magyar szőlészet nagyjai tanulmányozzák a francia példát.

Entz Ferenc alapította és indította el 1869-ben a Borászati Füzetek című szaklapot, amely néhány év elteltével Borászati Lapok címen jelent meg, egészen 1944-ig.

kép: A Borászati füzetek 1869 áprilisi számának címlapja Entz Ferenc bevezető írásával

A gyümölcs- és szőlőtermesztésben a fajták számának ésszerű csökkentésére és a termőhelyi viszonyokat legjobban hasznosító, értékes fajták használatára buzdított. Ennek érdekében nagy hangsúlyt fektetett azok nagyközönséggel való megismertetésére. Népszerűsítette a szőlő és gyümölcsös telepítése előtti talajforgatást és a tiszta fajtájú telepítéseket, valamint a kémiának és a korszerű technológiának a borászatban való széleskörű alkalmazását. Budapesten a magyar borok bemutatására évenkénti nemzetközi borvásár tartását kezdeményezte.

kép: Szőlőfajták ismertetése a Borászati Lapok hasábjain (1875 évi 15. szám)

kép: Entz Ferenc halálát követően, az 1900-as évektől a Borászati Lapok rendszeresen közölt hazánkban termesztett, értékes szőlőfajtákat bemutató színes képeket. A ’Juhfark’ képe az 1909. évi 21. szám mellékleteként jelent meg (forrás: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára)

Élete utolsó éveiben, elhatalmasodó szembetegsége dacára is dolgozott Magyarország ampelographiája című művén, amit már nem fejezhetett be. A modern magyar kertészettudomány iskolateremtő mesterét 1877. május 9-én promontori (budafoki) szőlőjében érte a halál.

Életében több hazai és nemzetközi tudományos társulat, így a Bécsi Kertészeti Társulat, az Erdélyi Gazdasági Egyesület tisztelte meg tagságával, több ízben volt nemzetközi kiállításokon zsűritag.

Bereczki Máté nagyrabecsülése jeléül egy tőle kapott almafajtát nevezett el róla.

kép: ’Entz rozmaring’ (kép forrása: https://csodakertesz.hu)

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán 1963 szeptemberében szobrot állítottak az emlékére. 1963-ban a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsa Entz Ferenc-emlékérmet alapított a kiváló kertészeti szakemberek elismerésére.

kép: Entz Ferenc mellszobra a Budai Arborétumban (fotó: Papp Dávid)

Hazafi volt és tudós, haladó szellemű, bátor újító. Tevékenységével maga állított emléket magának a magyar és a nemzetközi kertészet elméletében és gyakorlatában. A tudomány művelése, a tudományos ismeretterjesztés és az ezeket megalapozó széleskörű gyakorlati ismeretek alkották azt a hármasságot, amely teljes életművét jellemezte.

Felhasznált irodalmi források:

Bereczki M. (1884): Gyümölcsészeti vázlatok. 3. kötet p. 415.
Galgóczy K. (1879): Emlékbeszéd Dr. Entz Ferenc, a magyar tudományos Akadémia levelező tagja fölött. – Értekezések a természettudományok köréből. 8(9): 3-20.
Geday G. (1970): Nagy elődök: Dr. Entz Ferenc. – Kertgazdaság 1(1): 81-84.
Geday G. (2000): Entz Ferenc működése a szabadságharcban és az 1850-es években. – Megemlékezés. – Kertgazdaság 32(1): 90-92.
Geday G. (2010): A haszonkertészeti szakoktatás kialakulása a 19. sz. közepi Magyarországon. – Szakmatörténet – Kertgazdaság 42(1): 86-91.
Kozma P. (1978): Megemlékezés Entz Ferenc halálának 100. évfordulójáról. – Agrártudományi Közlemények 37: 279-282.
Molnár I. (1877): Dr. Entz Ferenc. – Borászati Lapok 4(10): 75-77.
Priszter Sz. (1994): A magyar kertészeti irodalom két úttörője: Entz Ferenc és Tóthfalusi Miklós. – A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei 54: 9-12.
Rapaics R. (1938): Entz Ferenc a magyar kertészetben. – Természettudományi Közlöny 7: 404-413.
Tóth M. (2005): Entz Ferenc életműve a kertészettudományban és a szakoktatásban. – Kertgazdaság 37(4): 85-89.
Geday G.: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/entz-ferenc-FFA/kerteszeti-tevekenysege-100D/a-tanar-101D/
https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/entz_ferenc_szuletesnapja__1805__