„Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja."
December 13. Luca napja
Luca a néphit szerint a szembetegségben szenvedők, a varrónők, a bűnbánó utcanők és a hegyes szerszámokkal dolgozók védőszentje. Neve a lux, azaz fény szóból ered. 1582-ig, a Gergely-féle naptárreformig, december 13-a volt az év legrövidebb és egyben az utolsó napja. Ez a nap a téli napforduló egyben. Luca napjához a nép rengeteg szokást kapcsolt, melyek gyakran egymásnak ellentmondó és pogány elemeket is tartalmaznak, hol fényhozó szentnek, hol pedig kísértetnek láttatják Lucát. Az e napon tett megfigyelésekből következtettek az eljövendő év időjárására, termésére vagy az egyéni sorsra.
Egy kis játék: Egy kattintással megállíthatod a videót, hogy megtudd jövendőbelid nevét.
Szerző: Ikvai-Szabó Emese, főmuzeológus
Az egyik legismertebb hagyomány szerint e napon kezdték el faragni a Luca székét. Pereszlényben a lucaszék kilencféle fából: kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafából készült. Szöget nem lehetett beleverni, az ékeket bükkfából faragták. A széket karácsonyig be kellett fejezni, úgy, hogy minden nap csupán 1-1 műveletet lehetett rajta elvégezni. Azt tartották, hogy ha karácsonyeste a templomban a készítője feláll Luca székére és körbe néz, meglátja a boszorkányokat.
Talán még ma is tartja magát az a hagyomány, miszerint Luca napján búzát vetnek egy kis cserépbe vagy a búzaszemeket egy kis tálba teszik és meglocsolják. A karácsonyig kihajtott búza mennyiségéből következtetnek az eljövő év búzatermésére, valamint a család egészségére. A Luca búza a karácsonyi asztal dísze is lesz. Az ünnepek elmúltával a kihajtott búzát a baromfival, szarvasmarhával etetik meg, hogy biztosítsák az állatok jövő évi gyarapodását vagy megóvják őket a rontástól.
Sok helyütt sütöttek e napon lucapogácsát, amibe tollat, pénzt rejtettek el. Aki az pénzt megtalálta, annak szerencséje lesz a következő évben. A tollaspogácsát úgy sütötték, hogy a családtagoknak kiválasztottak egy-egy darab nyers tésztát, mindegyikbe tollat szúrtak, majd a pogácsákat betették sülni. Akinek a pogácsájába szúrt toll elégett vagy megpörkölődött, rövid életre számíthatott.
Luca napján országszerte kenyérsütési tilalom volt. Ez a Dél-Alföldön kiegészült azzal a hittel, hogy e napon Luca asszony tiszteletére lepénykenyeret sütöttek (lucalepény), és az asztalra tették. Úgy tartották, hogy a lepényt Luca éjjel elviszi. Aki pedig vétett a tilalom ellen, azt megbünteti.
További érdekes szokásokat, hiedelmeket gyűjtöttünk össze a Pest-megyei Galga-menti falvakból.
Úgy tartották, hogy Luca estéjén járnak a boszorkányok, ezért Luca előtti este, minden ajtóra fokhagymagerezddel keresztet rajzoltak, hogy a boszorkák ne jöhessenek be.
Luca-napi időjóslás
Aznap felvágtak egy hagymát, tizenkét húsos levélre szedték, a 12 hónap szerint. Az ablakpárkányon sorba rakták a hagyma burokleveleit és minden levélbe sót tettek. Amelyikben a só elolvadt (nedvesebb lett), abban a hónapban esőre számíthattak a következő esztendőben. Ha nem olvadt el a só, abban a hónapban száraz idő, aszály volt várható.
Luca napján nem volt szabad szőni-fonni, varrni. Ha fontak, varrtak volna, „befonták, -varrták volna a tyúkok fenekét”, így azok nem tojnak tojást. Szőni sem volt szabad, mert ahol Luca napján szőttek, ott egész esztendőben nem volt szerencse semmihez.
Lucázás
Jellemzően lányos házaknál zajlott ez a népszokás. Ha valakit meg akartak tréfálni, esetleg bosszulni, megtehették Luca nevében.
A legények a fonóban Luca nap előtt megbeszélték a teendőjüket. Amikor este lecsendesült a falu, 11 óra tájt megkezdték a Lucázást. Az udvarokon otthagyott, el nem rakott holmikat, tárgyakat a falu egyik végéből a másikba hordák el a házaktól. Volt, hogy szétszerelt lovaskocsit dobtak a kútba, vagy más esetben felvitték a ház tetejére és ott szerelték össze. Reggel a gazda kétségbeesve látta, hogy a kocsiját „felhúzta” Luca a ház tetejére. A jószágot más istállójába vitték el, reggel pedig a hírre, hogy ellopták a jószágot, szégyenkezhetett a gazda, hogy az ő istállójába lett bekötve az ellopott állat.
Kép: Vankóné Dudás Juli: Lucázás
A kép tulajdonosa: Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény
Luca-dió
Luca napján diót is kötöttek a lányok a zsebük sarkába, amit karácsony reggelén a kapuban kellett megtörni és elfogyasztani. Amíg a diót eszegette a lány, amilyen nevű férfi ment arra, olyan nevű lett a jövendőbelije. Ha nőtlen legény jött pont ekkor, úgy tartották, hogy ő lesz a férje.
Luca-gombóc
Többen egyszerre összegyűltek, mivel nem volt szabad fonni, varrni, így ráértek szórakozni. Luca napján 12 gombócot főztek, mert annyi nap van karácsonyig. 12 legény nevét kis cédulákra írták, azokat belegyúrták a gombócok tésztájába. A forrásban lévő vízbe tették a cédulás gombócokat, és sorra, ahogy jöttek fel a víz színére, minden lány kivett egy gombócot magának. Nagy volt a bosszankodás, ha nem az a név volt a gombócban, akire számított a leány, de „Hála a Lucának!” felkiáltással örvendeztek, ha a várt legény neve volt a gombócban.
Luca-szék
A fonóban csak a bátrabb legények készítették a Luca székét, mert az a babona járta, hogy megrontják, békává válik, vagy beteg lesz az, aki elkészíti. Luca napján kezdték a munkát és a karácsonyig tartó 12 napon át mindig csak annyit lehetett csinálni rajta, amennyi a karácsonyi éjféli miséig elkészült. Ezután a paphoz mentek, hogy megszentelje a széket, de stólát is rakjon a nyakába, hogy ha meglátja a széken állva a boszorkákat, azok ne tudjanak neki ártani. Védőeszközként mákot raktak a zsebükbe és az éjféli miséről hazafelé szórogatták az útra, mondván, hogy a boszorkáknak fel kell szedegetni az útról a mákot, így nem érik őket utol. Úgy tartották, amikor éjfél után egy órakor a kakas megszólal, tovább már nincs erejük, hatalmuk a boszorkáknak.
Felhasznált források:
