2024. június 13-tól

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár közös kiállításának célja a polgári kori szövetkezetek történetének bemutatása.

Hazánkban a szövetkezet fogalmához a legtöbben a szocialista termelőszövetkezetet társítják, s jóval kevesebben ismerik azokat a polgári kori társulásokat, melyek a 19. század végétől egészen 1949-ig nyújtottak alternatívát az egyéni gazdálkodóknak. Ezek az önkéntességen alapuló szervezetek a közös cél eléréséért dolgozva a tagok boldogulását is segítették. A közös tőkéből felépített tejfeldolgozó üzemek, az így megvásárolt mezőgazdasági gépek és a rövid ellátási láncra építő, a vásárlónak is kedvező boltok példája napjainkban is tanulságos és előremutató lehet. 

A „Szövetkezésben az erő” című kiállítást végig járva megismerkedhetünk a klasszikus szövetkezetek működésével és az ehhez kapcsolódó dokumentumokkal; üzletrészjegyektől vásárlási könyveken át egyészen a kiemelkedő szövetkezeti munkáért kapott oklevelekig és kitüntetésekig.

A bemutatott szövetkezetek jelentős szerepet töltöttek be a korabeli köztudatban: mezőgazdasági nagygépek vásárlásakor, tejfeldolgozó üzemek felállításakor, szakmai érdekképviselet megerősítése érdekében, vagy akár egy gyár vagy üzem alkalmazottainak ellátásakor is ezek a „gazdasági célú személyegyesülések” jelentették a legjobb megoldást. A kiállítás gazdag tárgyi és fényképanyaggal illusztrálja ezt a sokszínűséget és mutatja be a szövetkezetek társadalomformáló hatását. Kiemelt helyet kap a korszak legsikeresebb, máig is legismertebb szövetkezete a Hangya, mely nemcsak gazdasági, hanem jóléti tevékenysége miatt is említésre méltó.

Megismerkedhetünk az első világháborús vereség szövetkezeti hálózatokra gyakorolt gazdasági hatásaival és azzal az útkereséssel ami a határokon túl rekedt magyar szövetkezetekre várt a trianoni béke után.

Kiemelt helyet kap a szövetkezetekhez kapcsolható építészet bemutatása. A Hangya, mint sikeres nagyvállalat komoly megrendelőnek számított ezen a téren, hiszen bolthálózatának kiépítésekor olyan ingatlanokat kívánt felépíteni, melyek egyszerre feleltek meg a legmodernebb elvárásoknak és az adott tájegységben meglévő építészeti normáknak. Erre a törekvésre jó példa a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményéből bemutatott kárpátaljai típusház és a tordasi mintafalu látványtervei.

Kiemelendők a szövetkezeti boltok azért is, mivel szüleink, nagyszüleink generációjának tudatában a „Hangya” és a bolt fogalma szinte összeforrt: még a 60-as, 70-es években, a Hangya felszámolása után évtizedekkel is gyakran lehetett hallani az „elmegyek a Hangyába” kifejezést, amely az egykori hálózat sikerét őrizte a köztudatban.

A Hangya terjesztette el hazánkban a modern kirakatrendezés gyakorlatát külföldről beszerzett import cikkei (a korabeli szóhasználatba „gyarmatárúi”) révén pedig szélesítették a termékpalettát.

A kiállításon mutatkozik be a második világháború után elfeledett, mindeddig a szakma számára is ismeretlen játékfilm, a „Boldogulás útja”. A Hangya propaganda osztálya által megrendelt filmből megismerhetjük az 1930-as évek Budapestjének szövetkezeti életét: bemutatkozik a Hangya Ipar Rt. gyártelepe, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének székháza és a Közraktár utcai „Hangya sarok” is. A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltárának gyűjteményéből előkerült hangosfilmet a két világháború közötti korszak hangulatát idéző moziszékekben ülve nézhetik meg az érdeklődők. 

A múzeumpedagógiai sarokban megismerkedhetünk a korszak legfontosabb, mára már feledésbe merült háztartási cikkeivel, vegyi áruival, melyeket egykor a szövetkezeti boltok szolgáltattak a vidéki és városi lakosságnak egyaránt.

Egy másik foglalkozás keretein belül korabeli leírást követve rendezhetjük be egy szövetkezeti bolt kirakatát. A „Szövetkezésben a jövő” című foglalkozás során pedig a fenntartható közösségi mezőgazdálkodásról tanulhatunk.