1802 december 19-én született az első magyar mezőgazdasági gépműhely és gyár alapítója, a 19. század leghíresebb magyar ekegyártója, Vidats István.

Bécsben, tanulmányai és munkája során ismerkedett meg a modern osztrák és német ekeformákkal. A Hohenheimi eke tovább fejlesztésével hozta létre az ún. Vidacs ekét, mely a magyar viszonyoknak leginkább megfelelő ekeforma volt és a 19. században egész Magyarországon általánosan elterjedt.

A vállalkozás fejlődésének reményében Pestre költözött. 1843-ban Röck Istvánnal, a kiváló gazdasági gépgyárossal közösen gépműhelyt nyitott, ahol továbbra is, a már országszerte népszerűvé vált eke volt a legfontosabb termék. 1848-ban gyárát a szabadságharc szolgálatába állította. (Fia Vidats János a márciusi ifjak egyike, honvédtiszt, országgyűlési képviselő volt.)

kép forrása: Vasárnapi Újság, 1859.

Szerző: Szabó László, főmuzeológus

A gyár fejlődésének a jobbágyfelszabadítás és az ezzel együtt járó gazdasági változások adtak lendületet. 1851-ben kibérelte, majd három évvel később megvásárolta a Schlick-féle vasöntödét. Ezen a telken építette fel új gyárát, ahol közel száz munkást alkalmazott. A gazdasági gépgyár a legismertebb ekéken kívül számos mezőgazdasági gépet gyártott. Többek között vetőgépeket, lovasjárgánnyal hajtott favázas szöges-dobos cséplőgépeket, szecskavágókat, terménydarálókat, magtisztító rostákat. Az 1860-ban 5-6 féle ekéjének egy-egy típusából évente több mint 3000 darabot gyártottak. A folyamatos gyártmányfejlesztés következő lépése az angol mintára gyártott Howard-Vidats eke volt.

A gyár Pesten, a két-nyul utcza 8-ban működött
kép forrása: Vasárnapi Újság, 1871.

Számos elismerést kaptak az itt készült termékek mind a magyar mind nemzetközi kiállításokon. Legrangosabb kitüntetést az 1867-ben, Párizsban rendezett világkiállításon kapta, ahol a fogatos talajművelő gépeit aranyéremmel díjazták. Az 1860-as években a fia által vezetett üzemen kívül a romániai Craiovában is alapított gyárat, ahonnan Oroszországot Moldovát, Ukrajnát látta el gazdasági gépeivel. 1864-ben már Bécsben is rendelkezett lerakattal. 1873-tól a gazdasági válság, majd fia tragikus halála megrendítette a gyár működését. Ekkor unokája vette át a gyár vezetését, de a korábbi sikereket már nem sikerült elérni, sőt sok hazai gyárhoz hasonlóan kénytelen volt kapuit bezárni.

Kiemelkedő képességű kovács-gépészként a hazai gazdasági gépgyártás atyjává vált, és nevét az általa kifejlesztett ekék teszik halhatatlanná. A Vasárnapi Újság 1855-ös számában így méltatták ekéjét: „...napról napra szaporodik azok száma, kik a Vidats-eke fölszámíthatatlan országos hasznosságát mindinkább átlátván, már a józan földmívesek között szinte közmondássá vált: Nem is eke ha nem Vidats!”