A karácsonyt követő időszakban folytatódik az ünnep. December 27-én tartjuk Szent János apostol napját, aki talán a leghűségesebb követője volt Jézusnak. S hogy mi köze Jánosnak a borhoz? A legenda szerint János apostol Ázsiában térített, magára haragítva ezzel Aristodemos fejedelmet. Aristodemos próbára tette Jánost, és így szólt: „ha azt akarod, hogy higyjek Jézusban, mérget adok innod... Ha semmi veszedelmet nem szenvedsz, tudni fogom, hogy bizony Isten az te istened.” János keresztet vetett a kehelyre, majd kiitta a mérgezett borral teli kupát, de csodálatos módon semmi baja nem történt, életben maradt.

Szerző: Németh Anna, múzeumpedagógus

Hazánkban a Szent János-napi borszentelés szokása a 13. században jelent meg. A Németország felől érkező hagyomány főleg a Nyugat-Dunántúlon terjedt el, és innen terjedt tovább más szőlőtermesztő vidékekre. A Pannonhalmi Főapátságban régi szokás a borszentelés, az újbort János napon kóstolták meg.  

A néphit a megszentelt János-bornak gyógyító hatást tulajdonított: a bort fül- és fogfájás, rontás ellen fogyasztották, s úgy gondolták, elűzi a rossz szellemeket, segíti a jó házasságot, egészséget hoz. Nem csak embereknél használták a János-bort, hanem állatokat is gyógyítottak vele. A János napi borral megszentelték a hordókat, borokat, volt, ahol a házat és környékét is meghintették a szentelt borral.

Szent János áldása

A Szent János napján ivott áldomást nevezzük Szent János poharának. Ez a fogalom jánosáldásként, jánospohárként élt tovább. A 11. században a lovagok csatába indulás előtt itták ki jánospoharukat.
Napjainkban a búcsúzás előtti utolsó pohár bort nevezik így, s gyakran áldással, jókívánságokkal köszönnek el egymástól: „Szent János áldása maradjon a hajlékon is, meg az elmenőkön is!”

Háromszéken, mikor búcsúzkodnak, az utolsó pohár bor előtt így szól a gazda: „Igyuk meg Szent János áldását!”