A paraszti kultúrában mindennek szabott ideje van, melyet zömmel az elvégzendő mezőgazdasági munkák tagolnak, ezekhez kell igazodni. A karácsonyi időszak több lehetőséget ad az ünnepek megélésére, hiszen ilyenkor a kinti teendők korlátozottabbak, az emberek többet tartózkodnak házaikban. A legtöbb dramatikus népszokás, vagyis amikor gyermekek vagy felnőttek verses-énekes előadásokkal járják a házakat, ehhez az időszakhoz kötődik.

Január 6-a, vízkereszt vagy háromkirályok napja, a karácsonyi ünnepkör lezárása, melyet majd a farsangi időszak követ. Több esemény is kötődik ehhez a naphoz, mint például a víz-, a tömjén- és házszentelés, vagy a háromkirályjárás.

Szerző: Szekeresné Simon Anett, múzeumpedagógus

Maga a vízkereszt elnevezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A templomban megszentelt vízből minden család vitt haza, mivel különleges erőt tulajdonítottak neki, és a vele kapcsolatos hiedelmeket az egyház is erősítette. Az emberek és az állatok gyógyításban is szerepet játszott: beszentelték vele az állatokat, ittak is belőle, és a kútba is öntöttek. Megszentelték az istálló sarkait is az ártó hatalmak ellen.

A víz és a tömjén szenteléséből ágazott le a házszentelés. A katolikus szokások szerint a plébános ezen a napon kezdte meg hívei újévi látogatását, melynek során beszentelte a házat és beszedte a lélekpénzt, vagyis az egyházközségi adót, ami a lelkész ellátására szolgált. A házszentelés alkalmával az egyik ajtófélfára felkerült Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűje és az évszám, azt tartották ugyanis, hogy ez a felirat védelmet ad villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. Bosnyák Sándor leírásából arról is értesülhetünk, hogy nem csak védő, hanem termékenységvarázsló praktikákat is alkalmaztak: „hogy a tyúkok tojjanak, akkor mikor vízkeresztkor járt a pap a keresztvel, mert nálunk szokott járni házszentelni, akkor ráültettük mindig a padra. A padon vót ilyen terítő, a terítő alá raktunk zabot, árpát, kukoricát, s a pap, ha ráült, akkor azt mondták, hogy sokat tojnak a tyúkok”.

Az 1885-ben íródott Magyar Lexikon szócikk szerint „Vizkereszt (epiphania), a három bölcs vagy három király ünnepe ama mágusok tiszteletére, kik a zsidók uj királyának tiszteletére messze keletről vándoroltak Bethlehembe.” Ennek állít emléket az a dramatikus népszokás, melyet nagy általánosságban újév első napja és január 6-a között adnak elő.

Maga a vízkeresztjáték Európa-szerte hosszú múltra tekint vissza, már a 11. századból is ismeretesek szövegváltozatok, és a középkori vallásos színjátszás legkedveltebb műfajának bizonyult. E játékok hazája Észak-Franciaország, és később, amikor a magyar egyházi életben is megjelent, a hívek igen hamar megkedvelték a liturgikus színjátszás nyugati alakját. A paraszti kultúrára jellemző, hogy szokásokat vesz át az egyházi életből vagy a polgári kultúrából, és hogy ezek népszerűségük múltával egyre inkább a gyerekek mindennapjaiban élnek tovább. Így alakult, hogy a néprajzilag nyomon követhető háromkirályjárást már a gyermekek végezték. Történeti adatok magyar nyelvterületen a 16. század óta őrzik e szokás előzményét, a csillagének és a csillagjárás emlékét, majd a 17–18. században már együtt szerepel a pásztorjáték (betlehemezés), a háromkirályok látogatása és az úgynevezett Heródes-jelenet, végül az újkori népszokásokban kapcsolódik össze a vízkereszti csillagozás a háromkirály-jelenettel.

A Magyar Népzene Tára leírása alapján a háromkirály-járás a Dunántúl déli részén ismeretes népszokás. Szereplői: a három Király, Heródes, esetleg Katona, Angyal, Hírnök. Cselekménye: a főszereplők bemutatkozása egyenként, Heródes jelenete - viadala az egyik királlyal, csillag-rugtatás, majd végül az ajándék kérése és átvétele. Az első játékban még pásztorok is szerepelnek, jelezve a kapcsolatot a betlehemezéssel. Az előadásnak többféle módja is ismert, van ahol felnőttek, van ahol vegyes csoportok, és van olyan hely, ahol fehér ruhába öltözött kislányok járják a házakat. Gyakran már csak a jelmezek utalnak a háromkirályjárás dramatikus voltára. Egyetlen állandó szövegmotívuma a csillagének:

Háromkirályok napját,
Országunknak egy istápját,
Dicsérjük énekkel,
Vigadozó versekkel,
Szép jel és szép csillag
Szép napunk támad.