A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár nemes hagyományai közé tartozik, hogy évente megemlékezik a székhelyét tervező zseniális mérnökről és születésnapján – január 17-én – az intézmény munkatársai megkoszorúzzák a Városligetben álló Alpár Ignác emlékművet.

Kép: Alpár Ignác portréja (1905 körül; ismeretlen fényképész) 

Szerző: Dr. Matits Ferenc, főmuzeológus

A tehetséges építőművész, aki Berlinben szerzett diplomát és pályázataival már a német fővárosban is sikereket aratott, Magyarországra hazatérve építészeti irodát nyitott.

Budapest lakossága 1880-ban 370,767, 1890-ben 506,384, 1900-ban 733,358, 1910-ben pedig 880,371 fő volt. Az építkezési láz kezdete Budapesten az 1890-es évek elejére esett és a millennium táján tetőzött. Alpár Ignác vállalkozása mintegy 130 közigazgatási, katonai, egyházi, oktatási, fürdő-, kastély-, pénzintézeti és lakóépület tervezésére kapott megbízást Fiumétől Rózsahegyig, Pozsonytól Kolozsvárig, Lőcsétől Nagykikindáig, Soprontól Nyíregyházáig, Pécstől Miskolcig. Budapesten közel 40 épülete áll, amelyek között több – elhelyezkedésénél és monumentalitásánál fogva – a főváros látképére meghatározó hatást gyakorolt. Építészeti irodája különösen azután vált közismertté, hogy az Ezredéves Kiállítás történelmi csarnokára kiírt pályázat mindkét fordulóján sikerrel szerepelt.

Mivel az első forduló nem hozott kielégítő eredményt, felkérték a négy díjazott pályázót egy olyan új pályamű benyújtására, amely megfelel az alábbi, pontosított tartalmi követelményeknek: „A történelmi kiállítási épület architektúrája úgy tervezendő, hogy a hazánkban eddig divott föbb építészeti stílusokat, a románt, csúcsívest, reneszánszt és az utóbbinak vállfajait: a barokkot és a rokokót, egészben véve szellemükben, részleteiben pedig nevezetesebb hazai műemlékeink hű utánzataiban tüntesse fel, minek folytán az épületnek egyes részei, épületszárnyak vagy egyes részletek, kapuk, ablakok, kandallók, maguk is mint az építészeti csoportkiállítás tárgyai fognak szerepelni.” Az elvárásoknak messzemenően megfelelő Alpár-tervek alapján ideiglenes jelleggel megépült épületegyüttes nagy népszerűségre tett szert, mivel a közönség rácsodálkozhatott a jáki templom bélletes főkapujának kicsinyített mására, felismerhette a pozsonyi Miksa-kút replikáját, a vajdahunyadvári Nyebojsza-szárny és a segesvári Óratorony, a brassói Szent Katalin-bástya, valamint a gyulafehérvári Károly-kapu mását és a csütörtökhelyi Szapolyai-kápolna jellemző részleteit. Az épület belsejében a látogatókat további „időutazás” várta, mivel a termeket nem csupán tárgyakkal népesítették be, hanem az építész virtuóz módon „idevarázsolta” többek között az esztergomi Bakócz-kápolnát, a keresdi kastély lépcsőjét, a fertődi kastély rokokó termét, valamint a vajdahunyadvári lovagtermet is.

A korabeli sajtó osztatlan elismeréssel fogadta az egyedülálló építészeti remekművet. Alpár Ignác később feladatul kapta, hogy az ezeréves múltunk jelképeként is értelmezhető épületegyüttest Darányi Ignác (1849–1927) földművelésügyi miniszter döntése értelmében – az 1896. június 20-án általa alapított Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum számára, időtálló alapanyagok felhasználásával – újból felépítse. Alkotásának külföldi elismertségét, sikerét jelezte, hogy az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon a Városligetben álló művének kicsinyített mása fogadta be a magyar kiállítás történelmi bemutatóját.

A számos közéleti feladatot ellátó és sok szakmai tisztséget betöltő építész csatlakozott ahhoz a mintegy félezer főt számláló küldöttséghez, amely az Egyesült Államokba látogatott, és amely az amerikai magyarság hathatós közreműködésével 1928. március 15-én felavatta Horvay János Kossuth Lajos-szobrát New Yorkban. Az idős mester a hazaúton – Zürichben – váratlanul megbetegedett, tüdőgyulladást kapott és elhunyt. Alpár Ignácot legkedvesebb épületében, a budapesti Vajdahunyadvárban ravatalozták fel és innen kísérték utolsó útjára nagyszámú tisztelőinek körében végső nyughelyére, a Fiumei úti sírkertbe.   

 
Kép: Telcs Ede szobrász Alpár Ignác szobrával (1930; ismeretlen fényképész;
Magyar Nemzeti Múzeum;
https://gyujtemenyek.mnm.hu:443/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1404234)

A századforduló éveinek legkiemelkedőbb, historizáló stílusban alkotó, nagyvállalkozó építészéről Telcs Ede szobrászművész készített egész alakos, 280 cm-es plasztikát, amely egy 236 cm-es mészkő talapzaton az építőművész leghíresebb, Budapest jelképévé vált, múzeumi célra épült komplexumának főbejárata előtt áll. Az 1931-ben, három évvel halálát követően felállított emlékmű középkori céhmester-öltözékben ábrázolja az erőteljes, tettre kész férfialakot, aki tekintetét az általa megálmodott, Magyarország különböző stílusú épületeiből összeállított épületegyüttes felé fordítja.

Kép: Alpár Ignác szobra a Városligetben, a Vajdahunyadvár előtt
Fotó: Papp Tibor