„Gondoljanak csak a mindenkori falvak lakodalmas asztalára! Még a legszegényebbek is úgy érezték, hogy ki kell tenniük magukért, és a „babszemező hosszú asztalokra” odahordták, ami szem-szájnak ingere, és nem sajnálták akár az egész évi jövedelmüket a lakodalom bőségére áldozni.” (Illyés Gyula: Puszták népe)

Kép: Lakodalom násznépének csoportképe, 1940.
Fotó: Békei Boldizsár
Magyar Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteménye

Szerző: Kiss Beatrix, muzeológus és Németh Anna, múzeumpedagógus

Az esküvő és a lakodalom az emberi élet kiemelkedő fordulópontja, melynek hagyományos ideje ősszel, a kisböjt alatt, illetve télen, farsang idején volt. A farsang felszabadultabb hangulatú időszaka megszakította a munkaév menetét, ekkor tartottak bálokat, farsangi mulatságokat, melyek alkalmat adtak a fiatalok összeismerkedésére. Akik ekkor már házasulandó korúak voltak, gyakran farsang idején házasodtak össze és tartották meg lakodalmukat. Jellemzően a lányos háznál ünnepeltek, ahol a nagyszobában terítettek meg a rokonoknak, barátoknak. Sokszor a vendégek maguk vitték a tálat, amiből falatoztak a lakodalom során. „Tányért, villát hozzanak, hogy éhen ne haljanak!” – kiáltotta a vőfély, aki ily módon kérte fel a vendégsereget, hogy hozzon magával valamit, amiből a jelenlévők majd fogyasztani tudnak.

A népi táplálkozásban használatos edények, evő- és ivóalkalmatosságok azonos módon készültek. Habár a fazekasok ugyanazokat az edénytípusokat állították elő, mégis minden tál, lábas, kancsó magán hordozta az elkészítés helyének, környezetének jellegzetességeit.

Mi mindennel terítettek egy parasztlakodalmon száz évvel ezelőtt?

A paraszti és a főúri, polgári, városi konyha és eszközkészlet a kezdetektől más úton járt. Maga az étkezési stílus is egészen más volt, hiszen a paraszti étkezésben sokáig megmaradt az egy tálból való étkezés szokása. A 19. század folyamán a parasztság lassacskán átvette a polgári étkezési szokások közül a személyenkénti tányérok használatát. A főző- és sütőedények, keskeny és széles fenekű fazekak, kuglófsütők, és egyéb cserép tárolóedények használata továbbra is elterjedt volt, ezek jelentették a konyhai edénykészlet alapját.

A lakodalmak során a nagy vendégsereg nagy mennyiségű ételt fogyasztott, amit csak a nagyméretű cserépfazekakban lehetett elkészíteni. A lakodalmas fazekak általában 30 cm-nél magasabb, két füllel ellátott edények voltak. A nagyobbakban leves főtt, a kisebbekben általában káposztás ételt készítettek. A főzés a házon belüli pitvarban, vagy ha kevés volt a hely, az udvaron, szabad tűznél zajlott.

A főzőedényekből (fazekak, lábasok) a főzőasszonyok különböző tálalóedényekbe szedték a kész ételeket. A fogások meghatározott rendben követték egymást, melyeket a vőfély egy-egy rigmussal vezetett föl. Már egy 1790-es évekből fennmaradt vőfélykönyv is kialakult menüsort jegyez.

Elsőként húsleves került az asztalra, amelyet nagy tálakban tettek a szerény, de szép terítékre. A blogcikkünkben a későbbiekben bemutatott tárgyak is ilyen lakodalmas tálak voltak. Gondoljuk csak bele, hány lakodalom gőzölgő tyúkhúslevese gyöngyözött már bennük!

Lapos tányéron külön tálalták a főtt húst és a leveszöldséget. Kis tálakban házi torma illatozott.

A sült húsok nagy lapos tálakon érkeztek, a pörköltet nagy tálakban szolgálták fel a násznép fiatal legényei. A szomjoltásra boroskancsóból kitöltve az örömapa borát itták, frissítőként szódát fogyasztottak, de butellában őrzött pálinkával is koccintottak az ifjú párra, melyet kis üvegpoharakba töltöttek.

„Magyar embör gesztusa
A jó töltött káposzta.
Jajajaj! A jó töltött káposzta.”
(Küllős Imola. A magyar költészet kincsestára, 1994.)

A sütemények, rétesek után a következő és egyben utolsó étkezés az éjféli tejfölös töltött káposzta volt.

Látható, hogy a lakodalmi készülődés, sütés-főzés és az étkezés során milyen sokféle edényt használtak. Álljon itt egy példa arra, hogy nem mindig étel került a tálba!

A lakodalomban a vacsora után tánc és muzsikaszó következett, ám éjfélkor a táncos mulatság félbeszakadt, elérkezett a menyasszonytánc ideje. Jól látható helyen egy asztalra kitettek egy tányért, melyhez odalépett a vőfély és pénzt tett bele. Őt követték a násznagyok, majd a többi vendég, s mindannyian megtáncoltatták a menyasszonyt.