A 19. század vége a késői historicizmus kora volt szerte Európában. „Az építészet a történelmi korok építészetének, bútorainak kelléktárából válogatott. Magyarország a magyarok Kárpát-medencei megtelepedésének, a honfoglalásnak a millenniumát ünnepelte 1896-ban. Ez a tény még fokozta is azt az igényt, hogy az évszázadok során elpusztult, elveszett értékeket pótolják rekonstruált, újraálmodott formában. A tervezett millenáris kiállítás színhelyéül a Városligetet jelölték ki.” (Rosch Gábor). A millenniumi kiállítás történelmi épületcsoportja, melynek legjellemzőbb épületrészei és motívumai az erdélyi Vajdahunyad középkori várából származnak, a közönségtől a Vajdahunyadvár nevet kapta.

Fotó: A Vajdahunyadvár a Műjégpálya felől, Magyar Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteménye

A városligeti Vajdahunyadvár a kezdetektől fogva a Magyar Mezőgazdasági Múzeum otthona. Az intézmény küldetése 19–20. század fordulójától a magyar agrárium tudásbázisának megteremtése, fenntartása, az eredmények bemutatása, az innováció mindenkori serkentése, szinergikus energiák létrehozása.

Az épület szimbolikus jelentőséggel bír: a millenniumi Magyarország ezredéves évfordulójától kezdve kézzelfogható és bejárható építészeti összegzésként van jelen a nemzet kulturális életében. Teszi mindezt az idelátogató külföldiek gyönyörködtetésére, tanítására és a magyarság alkotóerejének jelképes, korokat átívelő demonstrációjaként.

Az ezredévi kiállítás történelmi épületcsoportja Magyarország kulturális fejlődését mutatta be a történelem, az építészet és a művészet segítségével a honfoglalás korától az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttéig, 1867-ig. 

Az alábbiakban megmutatjuk, hogy mely, a történelmi Magyarország területén található épületekről mintázták a városligeti Vajdahunyadvár történelmi épületcsoportjának egyes elemeit. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak otthont adó épületegyüttes mintegy szimbolikus összegzésévé vált azoknak a súlyos veszteségeknek, melyek Magyarországot érték az első világháborút lezáró trianoni szerződés következményeként.

1896-ban a magyar állam fennállásának ezredik évfordulóját ünneplő világkiállításra – Alpár Ignác tervei alapján – egy olyan épület épült a Városligetben, melyben a magyar történelem szempontjából meghatározó, az egész ország területén megtalálható neves építmények és azok építészeti motívumai jelennek meg. 

„Hogy mi volt a jelentősége ennek a kiállításnak ránk, magyarokra nézve, s hogy mennyire sikerült bebizonyítanunk e kiállítással azt, hogy nekünk is van valami szerepünk és hivatásunk a nemzetek társaságában, annak megítélését azokra bízom, a kik arra nálamnál hivatottabbak. Mi rámutattunk múltunkra, hogy vele igazoljuk igényeinket a jövőre nézve, s hogy erőt merítsünk a továbbfejlődéshez.” (Alpár Ignác 1896. októberében kelt levele Bálint Zoltán építészhez)

Tegyünk egy képzeletbeli sétát a vár körül:

A Vajdahunyadvárba a Hősök tere felől érkező látogató lépteit kőoroszlánok vigyázzák.  Mellettük elhaladva jutunk el az úgynevezett Hidas kapuig. Ez a „hidas” kapu tipikus középkori vár bejáratát utánozza, de rögzített kapuráccsal. A tetején végigfutó ostromfolyosó bástyafokai és lőrései a diakovári (Ma: Horvátország) püspöki erődítményéhez hasonlók. A Kapu bal oldalán a gótikus jellegű „Kínzótorony” látható a hunyadvári vár egyik gótikus zárterkélyével. A kapu jobb oldalán a zömök, kisebb méretű Csonka-torony áll, amely a 15. század végén épült segesvári bástyatorony mása

Kívülről szemlélve a Vajdahunyadvár gótikus épületcsoportját, a Csonka-torony mellett egy 14. századi, Anjou-királyok korát idéző palotarészt láthatunk. Ezután a „Nyebojsza”- torony következik, az erdélyi Vajdahunyad vára egyik tornyának a mása. Nevének jelentése: Ne félj! A torony eredetije a déli irányba néző kisebb dombtetőn állt, végső mentsvárként szolgálva lakóit. Az erdélyi Vajdahunyad várát elpusztító 1854-es tűzvészt egyedül a Nyebojsza torony vészelte át épségben.

A Hunyadiak korának állít méltó emléket a Hunyadi-udvar egyik legszebb részlete a Hunyadi-loggiákkal díszített homlokzat. E mögött található a lovagterem, melyet az épületcsoport végén a 15. század közepén épült szepescsütörtökhelyi Zápolya-kápolna apszisa (félkör alakú boltozata) zár le. 

„A gótikus épületcsoport udvari szárnyának végén az Apostolok tornya áll. Összhatásában hasonlít a segesvári vár érdekes kaputornyára, amelyet a 16. század elején emelhettek. Annak azonban nem pontos másolata, mert a torony alsó részén látható ablaknyílásokat és a nyugati oldalon lévő erkély az építőművész szabadon tervezte, s az eredetiről csupán a torony felső részét, elsősorban sisakját vette át. Amíg a torony alsó része részben még a gótikus építőművészet bélyegeit viseli, a feltűnően díszes és kecses sisak, a négy kis szeglet-tornyocskával együtt már a renessaince formákat láttat, hasonlóan az eredeti műemlékhez.”

A Jáki kápolna épületrészét Alpár eredetileg könyvtárnak tervezte.
„Alpár itt a 13. század közepéről származó Vas megyei jáki bencés apátság kéttornyú templomának európai hírű kapuját másolta le és hozzá egy kis középtornyos kápolnát komponált úgy, hogy a fő hangsúly a kapuzaton legyen.”

„A renaissance épületcsoport hatalmas tömbjének északi főhomlokzata a Mária Terézia-korabeli barokk palotahomlokzatok stílusában épült. Középső homlokzata nyolcszegletes alaprajzú 41 méter magas kupolával ékeskedik és a gyulafehérvári vár III. Károlyról elnevezett kapujára emlékeztet.”

A városligeti Vajdahunyadvár barokk épületeleme főleg a gyulafehérvári Károly-kaput és a gödöllői Grassalkovich-kastélyt idézi meg.

Brassó megszenvedte a tatárjárást, az oszmán hódítást. A városfal bástyáit az 1870-es években kezdték lebontani. Napjainkra a városkapuk közül is csak az a Katalin kapu maradt fenn, amelynek tornyáról Alpár Ignác a városligeti Vajdahunyadvár renaissance barokk homlokzatát lezáró Katalin tornyot mintázta meg. A városligeti 35 méter magas toronytestet reneszánsz ablakkeretek teszik könnyedebbé. A torony alsó, nehézkes testét a bártfai városháza reneszánsz és barokk díszítésű erkélyei és ablakkeretei ihlették. 

A román stílusú épületcsoport északnyugati sarkán egy bástyatorony áll, amelyet lekerekített vonalai és zömöksége után Tömpe-toronynak neveznek.

Szepescsütörtökhelyen a román stílusú Szent László templomot a Szapolyai család egy gótikus kápolnával egészítette ki 1473-ban. Ezt a kápolnát a magyarországi gótika egyik legtökéletesebb épületeként tartják számon, így tehát nem csoda, hogy Alpár a Vajdahunyadvár tervezése során a gótikus stílust ennek segítségével kívánta bemutatni.

A gótika sok helyen nem váltotta a romantikát, hanem együtt élt vele. Alpár Ignác tervezői zsenialitásáról árulkodik az, hogy tipikus gót és román stílusú elemeket vegyített úgy, hogy azok összességükben reflektálnak a két stílus történelmi viszonyára is. A városligeti gótikus épületcsoport lovagtermét a kápolna másolata zárja le.

Képzeletbeli sétánkon csak néhány példát emeltünk ki azokra a jellegzetes épületekre, építészeti megoldásokra vonatkozóan, melyek Történelmi magyarországi eredetijeiről Alpár egy harmonikus, egyedülállóan összegző építészeti remekművet alkotott.