Szerző: Nagy Ágota, főmuzeológus 

Tavasszal vetik, s nyár végén aratják. Később, mint az őszit. Ez még akár jól is jöhetne, hogy egy kicsit kihúzzuk az aratási időszakot, ne egyszerre kelljen az összes gabonát betakarítani. Igen ám, de amint a címből is látszik, ravasz egy gabona ez! Nézzük, tényleg így van-e?

A hazai termőtáj amolyan határmezsgyéje az őszi, illetve tavaszi búza termeszthetőségének. Tőlünk északabbra – ahol a hideg miatt már nem tudna áttelelni az őszi vetés, vagy délebbre, ahol a szükséges hideghatás (jarovizáció, vernalizáció) híján maradna el a termés –, a tavaszi búza létjogosultsága nem is vitás. Nálunk azonban a gazda döntésétől függhet, melyik típus kerüljön földbe.

Nagyváthy János 1821-ben még inkább ajánlja, mintsem elmarasztalja a tavaszbúzát: „A’ Tavasz – Búzát minálunk (az Alföldet kivévén) nem olly bővön termesztik, mint az őszit. Nem ártana pedig, avagy tsak ez okból is, hogy ha az őszi el találna romolni: a’ tavaszi helyre pótolná a’ fogyatkozást: Az Alföldön, ha esők járnak tavasszal, egy szántásban jól terem.”

Cserháti Sándor 1901-ben, Magyar-óváron megjelent Általános és különleges növénytermelés című szakkönyvében így foglalja össze a tavaszi búzáról fontosnak tartott tudnivalókat: „A magyar gazdák véleménye szerint: tavasz búza – ravasz búza, vagyis termése bizonytalan; ezért csak kivételesen ott, ahol a gazda egy vagy más okból kénytelen tavasz búzát termelni, lesz czélszerű termelését felkarolni, különben pedig lehetőleg az őszi búzát termeljük. Nézetem szerint az Alföld egyes vidékeire van nagyobb jelentősége, ott, ahol czukorrépát termelnek, de ahol a sörárpa nem díszlik. A czukorrépa után őszi búzát nem mindig lehet vetni, s ilyenkor a gazda kénytelen a tavaszi búzához folyamodni.”

Fekete István, a Tüskevár, majd az annak folytatásaként megjelent Téli berek írója maga is mezőgazdászként végzett a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián. Nem csoda, hogy máig népszerű ifjúsági regényében szakmai alapossággal sorolja fel korának termesztett búzafajtáit is: „Ez itt Székács-búza hetvenöt mázsa, aztán ott jön még a Manitoba, a Diószegi, és az a kis halom a tavaszbúza. Bütyök belemarkolt a halomba. – Elég apró szemű. – Az. És nem is lehet várni tőle nagyobb termést. Azt mondják az okosok, hogy:
"Tavaszbúza - ravasz búza" – : és ez így is van, de nem is lehet azt kívánni tőle, mint az őszi búzától. Tenyészideje csak fele; mint az őszinek, és csak akkor vetjük, ha az őszi búzát valami baj érte, és tavasszal ki kell szántani.” (Téli berek, 1959)

A tavaszbúzát a lehető legkorábban ajánlatos elvetni, ha az időjárás lehetővé teszi, legjobb már február végén – március elején sort keríteni rá. Így Szent György napján, amikor a tavasz visszavonhatatlanul beköszönt, már zöldellhet a vetés. Azonban, ha későn vetjük, a termésérlelés már nem biztonságos. A hazai termesztési viszonyok között hátrányát az őszi búzával szemben nem tudja behozni, hiszen az őszinek tavaszra már mélyebb és fejlettebb a gyökere, s jobban is bokrosodik. Amíg az őszi búzának átlagosan 290 nap, addig a tavaszinak 125 nap jut a szemtermés megérlelésére. Tehát a ravaszság mibenléte abban rejlik, hogy nem számíthatunk garantáltan a termésre. Biztonsági tartalékként azonban nagyon jó szolgálatot tehet a fenti példákból is kiindulva. Annyit ugyan soha nem terem, mint az őszi, de jó esetben annak 75-80 százalékát már adhatja. Kifejezetten tavaszi búzafajta kevés akad. Itt kell megemlítenünk az ún. járó búzákat is, melyek ősziként és tavasziként is vethetők. Az 1950-es évekből példaként hozhatjuk az Udvaros 130-as vagy a Kompolti szálkás tavaszi búzafajtákat, illetve a Székács 7162-es és a Fertődi 149-es járóbúza fajtákat, melyek akkoriban köztermesztésben voltak.

Láng Géza 1976-ban megjelent Szántóföldi növénytermesztés című agrár-felsőoktatásban használatos könyve a tavaszbúzát már nem is említi. Ennek ellenére a hazai vetőmagkínálat palettáján napjainkban is több tavaszbúzafajtát találunk. Manapság inkább kuriózumként, érdekességként, „ínyenckedésből” foglalkozunk tavaszi vetésű búzával. Hiszen amiből kevesebb van, ami „szeszélyes”, „ravasz” annak megnő az eszmei értéke. Nevelése kihívás, termése különleges sikerélmény. És ki ne szeretné a sikerélményeket?