2021. jan 20.

„ha művét keresed, nézz körül”

írta: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
„ha művét keresed, nézz körül”

Egy múzeumalapító agrárminiszter, Darányi Ignác

Darányi Ignác gondolkodását a kiegyezés eredményeinek védelme, a mezőgazdaság érdekeinek figyelembevételével megvalósítandó harmonikus gazdaságfejlesztés, a magyarság gazdasági, politikai, kulturális hegemóniájának megőrzése, és a vallási türelem jellemezte. Személyében a társadalmi és gazdasági környezet változásaira figyelő, ezekre válaszolni akaró politikust ismertünk meg. Értéket teremtett, mellette eltörpültek hibái és tévedései.   

17_bernat_istvan_daranyi_ignac_t_tag_emlekezete_a_magyar_tudomanyos_akademia_elhunyt_tagjai_folott_tartott_emlekbeszedek_bp_1931_kep_vagott.jpgKép: Darányi Ignác
Kép forrása: Bernát István Darányi Ignác t. tag emlékezete
A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek Bp., 1931

Szerző: Dr. Fehér György, ny. főigazgató

Sétálunk a járvány és a téli hideg miatt szinte néptelen Városligetben a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak otthont adó Vajdahunyadvár körül. Ez a nyugalom jó alkalom az elmélkedésre, elmélyülésre. A Jáki templom előtti térben egy szoborra leszünk figyelmesek, rajta egy név: Darányi Ignác (mellette egy latin nyelvű felirat „si monumentum quaeris circumspice”, azaz „ha művét keresed, nézz körül”). Tegyünk így, nézzünk körül, illetve nézzünk utána, hogy kiről mintázta az eredeti Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotás (1931) most látható másolatát 2016-ban Győrfi Sándor szobrászművész.

img_1594web.jpgKép: Darányi Ignác szobra a Vajdahunyadvárban


Kisebb birtokot öröklő nemesi származású anya és polgári (honorácior) felmenőkkel bíró, jól menő ügyvédi irodával rendelkező apa házasságából 1849 elején Pesten született a család első gyermeke, Ignác. A gondos nevelésben részesült fiúgyermek a magyaron kívül latinul, németül, franciául, angolul beszélt és olvasott, az 1870-es évek közepén megszerezte a budapesti egyetemen a jogi diplomát. Ügyvédi irodát nyitva, részben édesapja klientúráját is átvéve, anyagilag igen jövedelmezőnek bizonyult vállalkozása. Ennek bizonyítéka, hogy kisrészben örökség, nagyobb részt azonban vásárlás útján tekintélyes, több mint 5000 kat. holdat meghaladó terület földbirtokosává vált.  A birtok és az ügyvédi praxis együttes jövedelme elegendőnek bizonyult anyagi függetlenségének megteremtéséhez, olyannyira, hogy az 1890-es évek elején ez utóbbi tevékenységét végleg megszüntette, és kizárólag közéleti-politikai pályájára összpontosított.


10_szabadelvu_naptar_1884_1_szam_7_daranyi_ignacz.jpg
Kép: Darányi Ignácz
Kép forrása: Szabadelvű naptár, 1884. 1.sz. 7. p.

A váltás nem hirtelen elhatározásból született, a közszereplésre tudatosan készült. Kezdetben ez a megjelenés távol állt a napi pártpolitikától, hiszen az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárban, vagy a Tiszavölgyi Társulatban, a Magyar Vöröskeresztegyletben vállalt tisztségei nem számítottak annak, miként a református egyházban betöltött pozíciói (a budai és pápai, majd a budapesti gondnokság, illetve főgondnokság, később pedig a legmagasabb ilyen hivatala, a Dunamelléki Egyházkerület világi vezetője) sem.

Édesapja és környezetének hatására természetesen már ifjú korától érdeklődött a politikai élet eseményei iránt. Az 1880-as évek elején elérkezettnek látta az időt, hogy megmerítkezzék ebben a világban, és 1881-ben a kormányzó Szabadelvű Párt színeiben parlamenti mandátumot nyert. Hamarosan a képviselőház ismert és elismert alakjává nőtte ki magát, később a Ház alelnökévé is választották. Eközben pártkarrierje is töretlenül épült, minek köszönhetően, szereplésének elismeréseként 1895 végén felkérték a földművelésügyi minisztérium vezetésére. Ezzel kezdetét vette életének egyik legfontosabb szakasza.  Darányi Ignác történelmünk ezidáig leghosszabban regnáló földművelésügyi minisztere volt. 1895 és 1903, valamint 1906 és 1910 között működő négy kormányban (Bánffy Dezső, Széll Kálmán, Khuen-Héderváry Károly, Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt) 12 éven át vezette az ország gazdasági teljesítményének döntő hányadát adó tárcát.

11_a_termeszet_1900_1_sz_1-2_daranyi_ignac.jpg
Kép: Darányi Ignác
Kép forrása: A Természet, 1900. 1. sz. 1-2. p.

Darányi Ignácot a dualista korszak egyik sikeres és befolyásos politikusaként tartjuk számon. Minisztersége éveiben megnövekedett az agrárium fejlesztésére fordítható állami költségvetés összege. A megváltozott közgazdasági környezet adta lehetőségekkel élve átfogó koncepciót tartalmazó törvényhozói és egyéb intézkedéseivel felgyorsította az ágazat modernizálását. Hivatali éveiben az általa felügyelt területen számottevő szerkezetváltás ment végbe, aminek eredményeként az egyoldalú gabonatermesztéssel szemben megtörtént az állattenyésztés fejlesztése, és megteremtődött a „többszektorú” mezőgazdaság. Számos alkalommal tapasztalta, hogy eredményeket csak a világos célok megfogalmazásával és azok elfogadtatásával lehet elérni. Az általa irányított minisztérium forrásait igénybe véve nagy hangsúlyt fektetett a felvilágosításra, az ismeretterjesztésre, aminek egyik eszközéül szánta a múzeumot. Az 1896. június 20-án kelt alapító okiratban fogalmazódott meg szándéka: „az ország mezőgazdasági termelése és fejlődése állandó és modern múzeumban bemutattassék”. Ez a projekt végül 1907. június 9-én a Vajdahunyadvár épületének Ferenc József király jelenlétében történő ünnepélyes átadásával fontos állomásához érkezett. Valóban, ha körül nézünk, tapintható közelségben látható életének egyik fő alkotása, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum.

Tovább folytatva a minisztersége idején elért eredmények bemutatását, szót kell ejtenünk néhány, a korban sokat támadott törekvéséről, ami miatt kortársai igen éles, esetenként pedig alaptalan kritikával illették. Több politikustársával ellentétben Darányi helyesen ismerte fel az agrártársadalomban meglevő és annak nyugalmát akadályozó jelenségeket. Tisztában volt vele, hogy az ezek megszüntetése felé vezető úton elengedhetetlen az agrárium összes szereplője gazdasági és szociális helyzetének javítása, esetenként markáns megváltoztatása. Ezen erőfeszítéseit sorba véve szólnunk kell azokról, melyek az agrárproletáriátus általános helyzetének jobbításának szándékával születtek. A korábbi évtizedekhez képest jelentős – de esetenként még mindig nem elegendő – előrelépést hoztak olyan szociálpolitikai elemeket tartalmazó jogszabályok, mint a „rabszolgatörvény” (1898) vagy a „derestörvény” (1907). A korabeli politikai elit megnemértésével találkoztak a nemzet fontos alkotó elemének tartott kis- és középbirtokosság gazdasági és szociális állapotának javítását célzó, ámde végrehajtásra nem kerülő telepítési és parcellázási törvényjavaslatai is.

Miniszteri pályáját inkább a sikerek, mintsem a kudarcok jellemezték, s ez utóbbiakat méltósággal fogadta és viselte következményeiket. 1910 után a miniszteri pozíciót elhagyva csökkent politikai aktivitása, energiáját az agrárium főbb szereplőinek összefogását célul kitűző Magyar Gazdaszövetség elnöki teendőire fordította. Az I. világháború alatt tevékenyen vette ki részét a karitatív munkából: 1915-től az Országos Hadigondozó Tanácsban segítette a rászorulókat.  A trianoni békeszerződés után a közügyektől való fokozatos és végleges visszavonulás mellett döntött, majd általános társadalmi megbecsülésnek örvendve 1927-ben távozott az élők sorából.

Szólj hozzá

alapító földművelésügyi miniszter Darányi Ignác sz: Fehér György