Magyarországon az erdőőri szakiskolák intézményhálózata csak a 19. század végére alakult ki, a vadászati ismereteket ezért sokáig az erdész képzés keretében oktatták.
A vadászat irányítói általában a selmecbányai M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskolán végzett erdőmérnökök, vagy stájer és cseh területről érkező jágerek voltak, a segédszemélyzetet főként az ún. vadászcselédek alkották.

Szerző: Albert Gábor, muzeológus

Kép: Selmecbánya a századfordulón. Forrás: Barthos, 2002, I. Repro: Papp Tibor

A századelőn Selmecbányán folyt tehát felsőfokú képzés. A leendő erdőmérnökök vadászattanból is államvizsgát tettek, de ez a stúdium, – ahogy ez a főiskola 1911-es tanulmányrendjében és rendszabályaiban olvasható, – az erdészeti tudományok részét képezte.

Kép: Selmeci diáklap. Forrás: Barthos, 2002, II. Repro: Papp Tibor

Barthos Gyula „Vadászati szakoktatásunkról” című 1909-es írásában már az ambíciózus és szakképzett magyar vadászaltiszti személyzet hiányáról kesergett. Egy uradalom éveken át öt állásra keresett például szakembert, – de mint megtudjuk Barthos leírásából, – csupán egy magyar kocsis, egy elcsapott csendőr, viszont „egy egész légió, jó bizonyítványokkal rendelkező” osztrák jáger jelentkezett a betöltetlen állásokra. Részben tehát a hazai vadászaltiszti személyzet hiánya, másrészt a szakmásodás igénye vezetett el a vadőri képzés fokozatos önállósodásához, mely a XX. század első évtizedeire ment végbe.

Kép: Barthos Gyula 1947 májusában, végleges nyugdíjazásakor. Forrás: Barthos, 2002, IX. Repro: Papp Tibor

Tekintsük át időrendi sorrendben az erdőőri szakiskolai intézményhálózat létrejöttét, változásait!

Az alsófokú erdőőri szakiskolák az 1880-as, 1890-es években nyitották meg kapuikat a növendékek előtt. Ásotthalmon 1883-tól, Vadászerdőn 1885-től, Liptóújváron 1886-tól, Görgényszentimrén 1893-tól beszélhetünk ilyen képzésről. A képzés neve persze folyamatosan változott: a századelőn erdőőri, 1920-tól erdőőri és vadőri, 1935-től 1945-ig alerdészi szakiskolák néven működtek ezek az intézmények.

A szegedi nagy árvíz után alapított ásotthalmi intézmény Ferenc József császár 1883-as személyes látogatását követően vette fel a Királyhalmi Erdőőri Szakiskola nevet. A vadászerdei erdőőri szakiskola alaprajza, – ahogy egy 1902-es könyv leírása fogalmazott, – kiterített szarvasbőr körvonalait ábrázolta.

Kép: A vadászerdei erdőőri szakiskola régi intézeti épülete a régi igazgatói lakkal.
Forrás: Cserny, 1902, 6. Repro: Papp Tibor

Ebben az intézményben egyébként jól felszerelt tan-és hálótermek voltak, az infrastruktúrát, – a víz és villany bevezetését, Temesvár felé műút megépítését, – Temesvár városa biztosította.

Kép: A vadászerdei szakiskola egyik tanterme. Forrás: Cserny, 1902, 10.
Repro: Papp Tibor

A vadászati oktatással kapcsolatban érdekes intézménytörténeti adalék a Rokkantügyi Hivatal által 1916-ban Bián életre keltett, bár önállóan csak rövid ideig működő első vadőri iskola. Az első világháború után a selmecbányai erdőmérnöki képzést „költöztették át” Sopronba. Itt 1919 áprilisában kezdődött el az oktatás. A két háború közötti időszakban erdőőri és vadőri szakiskola működött Esztergomban is.   

A szakmásodás folyamatát jelzi, hogy már a XIX. század végén a kijelölt erdőigazgatóságok helyszínein megjelentek a vadőri vizsgák, a XX. század első évtizedeiben pedig a vadőr kezdett hatósági személlyé is válni.

1936-ban az alerdész szakiskolákban már kéthetes vadőri tanfolyamot hirdettek, ahol 19 tantárgyat sajátítottak el a növendékek.

A „Vadászati törvények és rendeletek” tantárgy keretében bizonyára a vadászati jog történetéről is tanulhattak a diákok. Például arról, hogy Kun László eltiltotta a szerzeteseket a vadászattól és a solymászattól, „kalapos királyunk” pedig a vadorzást lopásnak minősítette.

De a tematika között szerepelt a „Dúvadmérgezés, hívási gyakorlat tülökkel, kagylóval, csalsíppal stb” elnevezésű stúdium is. Szarvasbikát például csak a bőgési időszakban triton kagylóval lehetett előcsalogatni. A tanfolyami képzés során a diákok az uhuval való vadászatról is tanultak.

A szaktárca által támogatott „Vadászati útmutató” valóságos testamentumként szolgált az 1930-as években a vadászattal foglalkozók számára.

Az útmutatót a földmívelésügyi miniszter erkölcsi ajánlásával, Nagy László szerkesztésében eljuttatták a szakiskolák diákjai számára is. Az 1933-1934-es kiadvány a vadásznyelv elsajátítása mellett az asszonyok számára vad-konyha recepteket, a vadász csemeték számára korabeli tollrajz kíséretében a virtuskodó Mihály kakas történetét is tartalmazta.

Kép: A Vadászati útmutató. Forrás: Nagy, 1934. Címlap. Nagy László. Forrás: Nagy, 1934, 25. Repro: Papp Tibor

A könyvben szalonka-rigmusok is szerepeltek. Befejezésként álljon itt egy, a titokzatos szalonkáról! „Titokzatos vagy szalonka, Talány mint a nő. Talán ezért vagy annyira Vadász vonzerő?”

Irodalom:

Andrésiné Ambrus Ildikó: 120 éves az erdészeti szakoktatás Ásotthalmon. Erdészeti Lapok 139. évf. 2. sz. / 2004. 62-63. http://erdeszetilapok.oszk.hu/00296/pdf/14andresine.pdf (letöltés: 2021. 10. 13.)

A selmecbányai M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola tanulmányrendje és rendszabályai. Selmecbánya. Joerges Ágost özvegye és fia könyvnyomdája. 1911. Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvár, Szakoktatás-történeti Gyűjtemény (SZO) 421

Barthos Gyula: Vadászati szakoktatásunkról. Kézirat. Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár, Agrártörténeti Iratok Gyűjteménye (AI) 9692

Barthos Gyula: Erdészüdv, vadászüdv! Erdészettörténeti közlemények LIV. Állami Erdészeti Szolgálat, Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztály. Budapest, 2002. (A sorozatot szerkeszti: Oroszi Sándor). Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár, Agrártörténeti Iratok Gyűjteménye (AI) 9753

Bosznay László: Térképvázlatok a magyar agrárszakoktatás intézményhálózatáról: 1800-1989. Bp. MÉM Kut. Szakokt. Főosztály. 1989. 

Cserny Győző: A vadászerdei m. kir. erdőőri szakiskola és alsóbb erdészeti szakoktatásunk fejlődése. „Patria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság. Budapest. 1902.

Gazda István: A jó szerencse 1918-ig kísérte a főiskola útját – A bányászat, kohászat és erdészet központjának elüldözése. Természet világa. 159. évf. 9. sz. 2020 szeptember. 404-408.

Kollwentz Ödön: Az alsó-és középfokú vadászati szakoktatás története. In.: Oroszi Sándor (szerk.): Erdészettörténeti Közlemények. XIX. Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya. Budapest, 1995. 5-26.

Nagy László: Vadászati útmutató: a vadászat ismereteinek könyve. Bp., 1933-1934.