Két kicsi kecske baktat a hegyre....
Bepillantás a patkolókovácsok munkájába
Hány szíve van egy lónak? Kettő. Mondja a patkolókovács. Miért? Mert egyik a valódi szíve, másik „szíve” pedig a lába. Hiszen ha a lábbal probléma van, végzetes következményei lehetnek. Amikor a pata földet ér, kissé tágul, felemelkedésnél szűkül. Ez adja azt a patamechanizmust, amely a ló megfelelő vérellátásában hatalmas szerepet tölt be.
December 1. Szent Eligius, a kovácsok védőszentjének napja
Szerző: Németh Anna, múzeumpedagógus
A patkolókovácsok ismerik a lovak lábait, lábállásait, patabetegségeket, a felmerülő problémákat és a problémák megoldását. Nem véletlenül nevezték egyik-másik kovácsot lódoktornak is, hiszen kezelniük kellett a pata betegségeit. A legelterjedtebb betegség a savós patairha gyulladás és a nyírrothadás volt (és a mai napig az), de a mankós lábállásnál jellemző bakpata kezelése is komoly feladat elé állította a patkolókovácsokat.
Mi okozza a szabálytalan lábállást?
A rendellenes lábállások oka a lábak bizonyos részeinek szabálytalan szögben állása. A szabálytalan lábállású lovak járása problémás, sokszor fájdalmassá válhat, hiszen az ízületek, csontok nem egyenletesen terhelődnek és a túlterhelt részek megbetegedhetnek, begyulladhatnak, a paták formája átalakulhat.
A patkolás
A patkolókovács megnézi a ló lábait, lábállásait, az előző patkó kopását, és mindebből kiindulva készíti elő a munkálatokat. A régi patkó levétele után a patáról vissza kell vágni a lenőtt részt. Ezután következik a patkó kiképzése. Patkolókovácsok aranyszabálya, hogy mindig a patkót kell a patához igazítani, és nem a patát a patkóhoz. A patkót fekete melegen, vagy hidegen verik fel 5-8 patkószöggel.
A kohóból izzón, 800 °C-osan veszik ki a patkót, amit üllőn kalapáccsal formáznak. Ezt vissza kell hűteni 300–350 °C-ra, amikor a vaspatkó színe is megváltozik, ezt nevezik fekete meleg patkolásnak. Itt finoman lehet dolgozni a vassal, a hideg patkolásnál viszont drasztikusan kell kalapálni. Pontosan kell ütni, síkot kell tartani, hogy a patából ne nagyon legyen „hosszáreszelve” a patkóhoz.
A patkó kiválasztásánál a kovács szem előtt tartja a ló életmódját: milyen terepen dolgozik, (kemény, köves úton, vagy szántóföldön), hiszen más-más patkótípust indokolnak a különböző talajviszonyok. A rendellenes lábállások külön figyelmet igényelnek a kovácsoktól, hiszen megfelelő patkótípus megválasztásával, vagy gyógypatkó felhelyezésével sokat tudnak tenni a ló egészségéért.
A patkolásra van egy kedves mondóka, aminek lüktetésében benne van a munkafolyamat:
„Két kicsi kecske,
Baktat a hegyre.”
A patkó feligazításánál a kovács először, kocogtat, aztán üt. A „baktat” szó első szótagjánál üt utoljára a patkószögre. Persze ez afféle játék, egy gyermekdal szövege, de valamit mégis megmutat nekünk abból, hogy egy jó patkolókovács gondosan, szeretettel és figyelemmel áll a munkájához.
következőkben néhány jellemző lábállást, pataelváltozást ismerhetünk meg.
Lábállások
Franciás állás: A francia állásnál a pata, vagy a csüd a mellső lábakon kifelé fordul. Ha lábtőben szűk, vagy X-állású a ló, az ízületek egyenlőtlenül terhelődnek, a szalagok elhasználódhatnak. Ekkor a pata belső széle kopik.
Hegyfaltipró állás (fok-faltipró állás): A mellső láb lábtőtől vagy bokától befelé fordul, itt is egyenlőtlen terhelés éri a láb ízületeit, szalagjait. Hidegvérű lovaknál viszonylag gyakori tulajdonság, melegvérű lovaknál kifejezetten hibának számít, hiszen gyors mozgás során akadályozó tényező. A pata befele fordult, a pata külső széle erősen kopik.
Hátrahajlított lábállás vagy borjúlábúság: a hátsó lábaknál a lábtő hátrafelé hajlik. Hidegvérű lovakon, néha nóniuszokon tapasztalható vonás. A hátsó lábak e hibája kihat a mellső lábtövekre, a hátsó lábak alátámasztó, toló hatása kevésbé érvényesül. A patának ebben az esetben a sarokfali része kopik.
Hordóállás (dongaállás): A hátsó lábakon a két csánk távolabb áll egymástól, mint a könyökízület. A hátsó lábak így nem párhuzamosak, a járás nehézkes, a gyorsulás problémás. A dongaállás csánkízületre rendkívül rossz hatással van. A csánkok távolabb vannak egymástól, a paták közelebb állnak egymáshoz. Ez az állás túlterheli a csánk belső csontjait, az inakat és a szalagokat. A pata pedig hegyfaltipró állású lesz. Az ilyen lábállású lovak a lábukat a terhelés során szinte csavarják, ami erősen roncsolja az ízületeket, gyorsan kopik a patkó.
Kardállás: Oldalról figyelve a lovat látható, hogy a csánkízület szöge a kívánatosnál (40-160°) kisebb, így a lábvég és a pata a has alá tolódik. Lépésben jól érvényesül a hátsó lábak tolóhatása, de a csánkízület gyorsabban elhasználódik a nagy igénybevétel miatt.
Karó- vagy székállás: A ló csánkízülete feszül, a csánkok ezáltal túl nagy terhelés alatt állnak. Gyors mozgású,(pl. galopp) lovaknál nem számít nagy hibának, de lassú jármódot igénylő munkánál rövidíti a lépést ez a típusú lábállás.
Tág állás: a lábak jelentősen eltávolodnak egymástól. Talajon tág állás esetén a szűk mellkasú ló lábai a talajon eltávolodnak egymástól, a járás bizonytalanná válik. A lábtőben tág állást nevezik O-lábnak, vagy lőcslábnak is, itt a két lábtő távolabb van egymástól, mint a láb többi része. Ez kaszáló járást eredményez.
Tehénállás (gacsos állás): A hátsó lábakon a két csánk túl közel kerül egymáshoz, a lábszárak kifelé állnak. Ez lehet öröklött tulajdonság, de sok, megerőltető munkát végző lovaknál is idővel kialakulhat.
