A méhészet a magyar mezőgazdaság egyik nagy szaktudást és élő munkaerőt igénylő, nemzetközi jelentőségű ágazata. A magas minőségű hazai mézek keresettek a világpiacon, a minőség megőrzése mindannyiunk érdeke.

Szerző: Medzihradszky Zsófia, főmuzeológus

A mézek vizsgálatát három fő csoportba lehet osztani. A legegyszerűbb, de nagy tapasztalatot igénylő vizsgálati módszer az érzékszervi vizsgálatok köre. Ezt minden méhész elvégzi: vizsgálja a méz színét, illatát, ízét. A legbonyolultabb, laboratóriumot igénylő vizsgálattípus a mézek kémiai és fizikai vizsgálata, ami a víztartalomtól a cukrok összetételén át egészen a vegyszer maradványokig terjedhet. Bonyolultságát tekintve a kettő közé helyezhető a mézekben megtalálható virágporszemek, a pollentartalom elemzése. A pollent formája, mérete, a rajta található csíranyílások száma, típusa és elhelyezkedése, illetve felszínének mintázata alapján lehet család, nemzetség, időnként fajszinten meghatározni. Mire is jó ez a mézek esetében?

A mézek virágpor tartalmából a botanikai és földrajzi eredetre következtethetünk. Ez azt jelenti, hogy a mézben található virágpor mennyiségéből és összetételéből meg lehet állapítani, hogy milyen növényekről, milyen arányban gyűjtötték a méhek a nektárt. A pollentartalomból következtetni lehet továbbá a gyűjtőterületen élő növényekre, tehát a méz származási helyére, illetve a gyűjtés időszakára, időtartamára. Nyomozómunka ez a javából, varázslatos a formák és mintázatok változatossága a mikroszkópi tárgylemezen!

Nézzünk meg néhány példát hazai fajtamézeken keresztül.

Akác méz

Magyarország legértékesebb, gazdasági szempontból is igen jelentős fajtaméze. A hazai méztermelés 50–70%-át adja, ellátja a teljes hazai piac igényeit, igen nagy mennyiségben kerül exportra is.

Színe nagyon világos, néha halványsárga, ritkábban zöldes árnyalatú. Ízében visszaköszön az akácvirág illata, diszkrét, nagyon harmonikus ízvilág jellemzi.

A legtisztább akácmézek esetében az akác (Robinia pseudoacacia) mellett fő kísérőpollen a repce (Brassica napus) és a tavaszi gyümölcsfák virágpora.

kép: bal oldalon az akác, jobb oldalon egy gyümölcsfa pollenje

Az utóbbi évtizedekben egyre többször és egyre nagyobb mennyiségben találkozhatunk akácmézekben a szintén nagyon jó nektártermelő képességű bálványfa virágporával (Ailanthus altissima)

Repce méz

Tavasszal az országot járva nagyon sok helyen találkozhatunk a nagy területeket beborító, világító sárga repcetáblákkal. A repce (Brassica napus) jó mézelő növény, magas a pollenprodukciója is, így nem csoda, hogy ez a növény egy olyan fajtamézet ad, ahol a névadó faj virágporának aránya 90% körül is mozoghat.

kép: repce és akác pollenek

Maga a méz nagyon gyorsan, mindössze néhány nap alatt kikristályosodik, színe nagyon világos, majdnem egészen fehér.

A repce virágpora majdnem az összes tavaszi mézben kísérő elemként előfordul, az akácmézek rutinvizsgálatában például az akác-repce arányt számolják a pollenanalitikusok.

Gesztenye méz

A gesztenye méz hazánkban főleg Vas és Zala megyében tipikus mézfajta. A szelídgesztenye fáról (Castanea sativa) gyűjtött méz színe a borostyántól egészen a sötétbarnáig változhat, íze jellegzetesen fűszeres, kesernyés utóízű. „Megosztó méz”, mert vagy rajong valaki érte, vagy pedig meg sem eszi. A belőle készült mézeskalács is karakteres ízű lesz, minden további erőteljes fűszerezés felesleges.

A szelídgesztenye a bükkfafélék családjába tartozik. Virágpora nagyon kicsi, a mintákban felülreprezentált. Nem ritka a 90% feletti pollenarány a kísérő növények rovására. A pollent meghatározni könnyű, észrevenni nehéz. Az elemzőnek „át kell állítania” a szemét, hogy ne a szokott méreteket figyelje, hanem a vékonyfalú, apró pollenszemeket is meglássa.

Hárs méz

Nem csak a virágzó hársfa (Tilia sp.), hanem a hárs méz is csodálatos illatú. Természetesen mindenki ízlése szerint válogat, de ez talán az egyik legízesebb-illatosabb, legfinomabb hazai mézünk. A pollenanalitikus számára külön élvezet egy ilyen mézet elemezni, mert a hársfa pollenjének mérete, jellegzetes, eltéveszthetetlen formája jutalomjátékká teszi a munkát

kép: hárs pollenek

Napraforgó méz

A napraforgóról (Helianthus annuus) származó méz (5. kép) az aranysárgától a napsárgáig terjedő színű, esetenként picit sötétebb árnyalatú méz. Aromás, ízletes, közepesen gyorsan, nagy szemcsékben kristályosodik ki.

A mézben a napraforgó pollentartalma magas, köszönhetően a növény magas pollenprodukciójának és virágszerkezetének. Fő kísérő pollentípusai a nyári, a napraforgótáblák közelében élő egyéb termesztett növények, pl. a kukorica (Zea mays), illetve a jellemző gyomnövények. A napraforgó a nyár egyik fő nektárforrása a méhek számára, Magyarországon jelentős mennyiségben termelt méz.

kép: napraforgó pollenjei

Aranyvessző (szolidágó) méz

Az aranyvessző (Solidago sp.) nemzetség mintegy 80 faja közül csak négy őshonos Európában, több faj került viszont be Észak-Amerikából, ezek hazánkban invazív növények. Nyirkos területeken, pl. a Nagyberek területén hatalmas mezőket alkotva tömegesen élnek. A méhek számára nagyon fontos nektár és virágpor-forrást jelentenek.

A méz íze lágy, harmonikus, nagy mennyiségű virágport tartalmaz. Figyelemmel kell azonban arra lenni, hogy az aranyvessző pollenje nagyon allergén, az arra érzékenyeknél a fogyasztása is okozhat problémát. Aki tehát ilyen típusú pollenallergiában szenved, jó, ha óvatosan kezdi, vagy mellőzi a fogyasztását.

Selyemfű méz

A selyemfű/selyemkóró vagy más néven a vaddohány (Asclepias syriaca) eredetileg dísznövényként, kísérleti rostnövényként került az országba, majd a kertekből kivadulva ma már nagyon sok helyen előfordul. Méze nagyon zamatos, intenzív illattal rendelkezik. Mivel a növény szerkezete olyan, hogy a nektárt gyűjtő méhek nem érintkeznek a növény virágporával, így ez a mézbe se kerül bele. Ennek megfelelően nagyon ritkán fordulnak pollenanalitikushoz a méz azonosítása érdekében. A elemzés során ilyen esetben csak annyit tehetünk, hogy vizsgáljuk a mézben előforduló többi virágport, milyen növényekről és milyen élőhelyről származhatnak, így tudjuk valószínűsíteni a méz eredetét.

Levendula méz

Talán a legizgalmasabb kihívás egy pollenanalitikus számára, hogy a levendulaméz valódiságához tudjon adatokat szolgáltatni. A levendula ugyanis nagyon alacsony mennyiségben termel pollent, illetve vannak olyan hibrid fajok, amiknek lényegében egyáltalán nincs virágpora. A nektárt gyűjtő méhekre így eleve kevés levendula pollen ragad. Ilyen esetekben mindig érdemes lehetőleg a teljes pollenspektrumot vizsgálni, hiszen a többi nektárforrás termőhelyét és virágzási idejét figyelembe véve, ki tudjuk zárni azokat az eseteket, amikor a mézet egyszerűen nem gyűjthették levenduláról.

kép: levendula pollenje

A levendulaméz nem tömegméz, Magyarországon viszonylag kevés helyen lehet kapni, a boltok, áruházláncok polcairól általában hiányzik. Kistermelőknél, speciális boltokban, látogatóközpontok ajándékboltjaiban találkozhatunk vele. Ritkaságából adódóan természetesen az ára is magas. Sajnos, ha nagyon ritkán is, de előfordulnak olyan esetek, amikor a méhész megpróbálja „feljavítani”, vagy levendulamézként eladni a vegyes virágmézét, és ennek érdekében levendula illóolajjal „fűszerezi” az egyébként kevésbé értékes mézet. Ilyen esetekben nagyon harsány levendula illatot vagy ízt érezhetünk, ez mindig gyanús. A valódi levendulamézben soha nem tolakodóan, hanem mindig finoman érződik a levendula illata.

Piacokon, termelőknél találkozhatunk levendulás mézzel is, ilyenkor a levendulát beleáztatják az egyéb eredetű mézbe, így veszi át a méz a levendula ízét.

Mézontófű, facélia méz

A mézontófű (Phacelia tanacetifolia), mint neve is mutatja kiváló méhlegelő, nektártermelése az akáchoz mérhető. Ma már egyre több helyen ültetik az országban, tavasszal lila virágú mezőit egyre több helyen megfigyelhetjük. Méhlegelő szerepe mellett takarmánynak, zöldtrágyának is használják. Méze kellemes, sima ízű, enyhén ciromos illatú.

Virágpora nagyon jellegzetes alakú, könnyen felismerhető, a mézben jelentős mennyiségben, gyakran 50% feletti értékben fordul elő.

kép: facélia pollenjei

Magyarország területéről még több, kisebb területekre, élőhelyekre jellemző fajtamézeket határozhatunk meg, a mézek kedvelőinek javasoljuk, hogy egy-egy területen járva, a helyi piacokon, méhészetekben keressenek-kutassanak e különlegességek után.

Források

Akit a mézek világa kicsit jobban érdekel, annak elsősorban a hazai méhészetek, méhész szervezetek honlapjait ajánljuk, amelyeken nagyon sok és érdekes információt megtalálnak a magyarországi mézekről, ezek tulajdonságáról, a mézkínálatról.

Magáról a mézekkel foglalkozó pollenanalízisről is hatalmas a nemzetközi irodalom, álljon itt csak egy szűk válogatás:

Persano Oddo, L ˛, Bogdanov, S: Determination of honey botanical origin: problems and issues. – Apidologie 35(2004), 2–3.
Persano Oddo, L, Piro, R. et al. (2004): Main European unifloral honeys: descriptive sheets. – Apidologie 35(2004), 38–81.
Persano Oddo, L, Piana, Bogdanov, S. (2004): Botanical species giving unifloral honey in Europe. Apidologie, 35, S82–S93.