„Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban.
Karácsonykor Magába száll minden lélek.”

Ady Endre: Karácsony /részlet/

Szerző: Németh Anna, múzeumpedagógus

A régi idők embere hitt abban, hogy a karácsonyi asztalon áldás van, s minden, ami arra kerül, megszentelődik. Ezek a szentelmények gyógyító erejükkel nemcsak a házban élő családot, hanem a jószágokat is segítették.

A karácsonyi asztalt a karácsonyi vacsorához terítették meg, és jellemzően aprószentekig, de volt, ahol újévig, sőt vízkeresztig is meghagyták. Az ünnepi ételeken kívül sok egyéb más is asztalra került, az asztallapra és az asztallábakat összekötő falécre (vagy az asztal alá) is tettek különféle eszközöket.

kép: Karácsony alkalmával készített családi fénykép műteremben. Bácsbokod, 1940-es évek. Fotográfus: Békei Boldizsár. MMGM Eredeti Fényképek Gyűjteménye

Alulra került búzaszalma, néha szénát is elhelyeztek itt. Az ünnepek után a karácsonyi szalmát az állatok alá szórták, hogy erősek, egészségesek legyenek, a tyúkok sok tojást tojjanak. A karácsonyi szénának is egészségmegóvó hatást tulajdonítottak.

Kép: Lóra használt béklyó, melynek különlegessége, hogy a láb körüli része fából készült,
MMGM Állattenyésztési Gyűjtemény

Olyan minden nap használatos eszközök is idekerültek, mint pl. a lószerszám, a borjúlánc, az ekevas, a borona, melyek szintén az állatok egészségére, valamint a velük és a gazdasági eszközökkel végzett munkára hoztak áldást.

Szakajtóban vagy kosárban odakészítettek kukoricát és búzát, vagy egyéb gabonát, hogy az eljövendő évben bőséges termés legyen. Fokhagyma, bors, só és méz is helyet kapott a karácsonyi asztalon, s betegség esetén, az állatgyógyászatban vagy valamely mágikus eljárás során fontos szerepet töltöttek be. Úgy vélték, a fokhagyma gonoszűző- és gyógyhatása megsokszorozódik, a méz hatékonyabban gyógyítja a fájós torkot. A szentelt só hintése a jószág takarmányába szintén különleges gyógyító erővel bírt.

A karácsonyi abrosznak kiemelt jelentősége volt. Egyes helyeken akár két vagy három abrosszal terítettek, ezek jellemzően hófehérek, esetenként piros csíkmintával díszítettek voltak. Alul volt a vetőabrosz, fölötte egy egyszerűbb, hétköznapibb étkező abrosz. Végezetül a karácsonyi, ünnepi abrosz került az asztalra, melyet az étkezések alkalmával vagy fölhajtottak, vagy le is vettek.  A gazdasági év során még egyszer került elő a karácsonyi abrosz: vetéskor, amikor a gazda ebből vetette a gabonát. Ez a rituális cselekedet, mely a bő termés reménye és ígérete is volt egyben, a vetőgépek megjelenésével kikopott a mindennapi életből.

Kép: karácsoyi abrosz

Az étkezések, „az ünnepi menü” mindig az adott területre, illetve a család anyagi körülményeihez igazodva alakult. Az asztalon sült hús, hurka, kolbász illatozott, vagy éppen kocsonya került terítékre, melyeket ünnepi alkalmakkor használt cseréptálakban tálalták. Készülhetett káposztaleves, mákos guba is ezidőtájt. A kenyéren kívül mákos és diós kalács hívogatta a család legkisebb, s legnagyobb tagjait, valamint a betérő rokonokat, barátokat. Az ételekben is fellelhetők a szimbólumok: a mák a végtelenséget, a bőséget jeleníti meg, a dió pedig jézusi jelkép. (Hiszen ő is úgy bújt meg anyja méhében, majd feküdt a sziklasírban, mint a dió.)

Kép: A zöldmázas agyagkorsót csákvári fazekasmester készítette a 19. század végén. A tulajdonos az 1960-as évekig használta. MMGM Kerámiagyűjtemény

A felnőttek számára a bor is helyet kapott az asztalon, szép boroskancsóban, körben üvegpoharak fénylettek. Nem csupán a test, hanem a lélek táplálása is fontos volt, ezért Bibliát, és énekeskönyvet is helyeztek az asztalra.

Az ünnep alkalmából szentelt gyertyát gyújtottak, ennek száma szinte területenként változó volt. Jellemzően három gyertya égett a Szentháromságot megjelenítve, de egyes házaknál annyi gyertyát gyújtottak, ahányan ott laktak. Szintén az asztalra került a lucabúza. A család egységét szimbolizálta az alma: karácsony estéjén a családfő annyi cikkelyre vágta a gyümölcsöt, ahányan a családban éltek, s együtt elfogyasztották. Ez erősíttette őket összetartozásukban.

Kép: Kuruzslóasszony. A gyerek beteg kezét gyógyítja úgy, hogy karácsonyi morzsákat meggyújtja, amelynek a füstje fölé kell helyezni a gyerek kezét. 1920-as évek.
Készítő: Kankovszky's Hungarian Prese-Photographic Exchange. MMGM Eredeti Fényképek Gyűjteménye

Ami a karácsonyi falatozásból a terítőn maradt, szintúgy hasznos volt! A karácsonyi morzsát különféle mágikus cselekedetek során használták föl. Így például a beteg állatokat a morzsa varázserejű füstjével gyógyították, de a szemmel veréssel, rontással sújtott embereket is ezzel füstölték. A morzsából szórhattak az állatok takarmányába, de a gyümölcsfák tövébe is tettek, hogy azok gyönyörű és finom gyümölcsöket hozzanak.

Ebben az egységben és meghittségben ünnepeltek helyenként még a 20. század elején is a parasztcsaládok. Karácsonyra készülvén rendet raktak házuk tájékán, az életükben, a lelkükben. Rend volt kívül és belül: így várták a fény születését. A karácsonyban felsejlik a téli napforduló ősi ünnepe, a keresztény világ ekkor ünnepli Jézus Krisztus megszületésének napját, ugyanakkor a karácsony a béke, a szeretet, a család, az otthon legszebb ünnepe is, melyben ott ragyog minden ember reménysége: a fény, a világosság győzedelmeskedni fog a sötétség fölött.