120 évvel ezelőtt, 1900. november 19-én, Budapesten született Boros Ádám, a magyar növényvilág legjelesebb kutatóinak egyike.

Kép: Boros Ádám botanikus, mohakutató a növénygyűjteményében, 1970
(fotó: Tóth István),
A kép forrása: FSzEK, Budapest Gyűjteménye

Szerző: Nagy József, muzeológus  

Édesapja Boros Rudolf rajz szakos középiskolai tanár, festőművész volt. Anyja Müller Auguszta, akinek apja és testvére neves, természetbarát és művészetkedvelő budapesti gimnáziumi tanárok voltak. Általuk már korán megszerette a természetet, a magas hegyek világát. Természetrajz tanárai Koch Nándor és Cserey Adolf keltették fel botanika iránti érdeklődését. 15 éves korában Cserey Adolf mutatta be Jávorka Sándornak, a ...

„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás. A Márton-napi libalakomáknak országszerte nagy hagyománya van. Ekkorra már kiforrta magát az újbor, ez egészségre koccinthattak az emberek. Milyen egyéb szokások, hagyományok kapcsolódtak ehhez a jeles naphoz? Ki volt Szent Márton és hogyan kapcsolódnak hozzá éppen a libák november 11-én, Márton napján? Írásunkból minderre fény derül. 

Szerző: Németh Anna, múzeumpedagógus 

Libasült és újbor

Ezekben a napokban már levágták a tömött libákat. E jóízű lakomák egészségmegőrző és egyben bőségvarázsló cselekedetek is voltak. Libalevest és ludaskását főztek, libasültet készítettek, párolt káposztával. Régen a helyi pap minden ...

A szüret munkát, de egyben ünnepet is jelentett az emberek számára. A szüretelést szüreti felvonulással és bállal ünnepelték. A szüreti szokások része volt az evés, az ivás, a reggelig tartó táncmulatság. Az előző évszázadokban a szüret idejére a törvénykezés is szünetelt, a szőlőhegyeken víg nótázás és néha fegyverdurrogtatás is hangzott.

A szüreti szokások eredete a különböző agrárrítusok, maszkos alakoskodások terén kereshető. A 19–20. század fordulóján miniszteri rendelet írta le és szabályozta a szüreti szokásokat , melyek ma a szüreti felvonuláshoz és bálhoz köthetők. Ezek a közös nevezőre hozott szokások a 18–19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait vették alapul, melyek a szüret utolsó ...

A szüretet különböző borkészítő eljárások és munkafolyamatok követték. Legfontosabb tennivaló a fürtök megtörése, a lényerés, és a must vagy a bor tároló edénybe juttatása (bortárolás) volt. A szőlőfeldolgozás módja függött a borkészítés helyi hagyományaitól és attól, hogy milyen gazdasági épületek álltak rendelkezésre.

kép: Préselik a szőlőt. 1943.
(Magyar Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteménye)

Szerző: Németh Anna, múzeumpedagógus

Szüretkor szekereken, lovaskocsikon vitték ki a szőlőhegyre a szüreti eszközöket, a kádakat, a dézsákat és a fertályokat. Az állandó szőlőhegyi épületek nélküli területeken (Észak-Magyarország, Alföld) a leszedett szőlőt a szüretelőhelyen dolgozták ...

Az év ezen időszakában már országszerte szüretelnek, találkozik a család, eljönnek a barátok, és egy jó hangulatú szürettel alapozzák meg az ezévi bor kiváló minőségét. A következőkben a 19. és a 20. század eleji szüreteket idézzük föl, pontosan hogy is telt egy ilyen nap, mely területen mikor kezdődött a szüret, milyen eszközöket használtak a szüretelés során?

Magyarország éghajlatán a szőlő általában októberben érik, az Alföldön kicsit korábban, a hűvösebb vidékeken később. Ennek nyomán alakulnak a szüret kezdetének időpontjai is.

Az Alföldön és a Dél-Dunántúlon általában szeptember 28-án, Szent Mihály napján kezdték a szüretet, míg Zalában, Göcsejben október 15-től szüreteltek. Október 15-e Teréz ...

A szüret kiemelten fontos a mezőgazdasági munkák sorában. Sok munka, hagyomány és öröm is kötődik hozzá. Cikksorozatunkból kiderül, milyen munkákat végeztek tavasztól őszig a szőlőkben, milyen szokások és ünnepek kapcsolódtak a szürethez, milyen kórokozók veszélyeztették a növényeket és hogyan védekeztek ellenük. Cikkeinket a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteményében őrzött egyedülálló felvételek színesítik.

Szerző: Németh Anna, múzeumpedagógus

A termő szőlőültetvények minden évben ugyanazt a törődést kapták, éves rendje volt a szőlő körüli teendőknek. Egyrészt a tőkék termőképességét őrizték, másfelől gondozták a növényt, hogy szép és egészséges fürtöket hozzon. Négy ...

„A magyar erdő első vadja, a magyar vadász legkívánatosabb zsákmánya – a derék agancsú szarvasbika” – írta gróf Széchenyi Zsigmond. A gímszarvas a magyarság emblematikus nagyvadfajaként mindig kiemelt jelentőséggel bírt népünk történetében. Eredetmondánktól kezdve, hiedelemvilágunkon keresztül, a díszítőmotívumainkon át a magyarság ezernyi szállal kapcsolódik a gímszarvashoz. Festők, írók, költők egész sorát ihlette meg, és egyúttal történelmünk és kultúránk egyik főszereplőjévé vált. Világrekordok és legendás trófeák tanúskodnak a 20. századi vadgazdálkodás eredményeiről.

A vadászat aranykora Magyarországon állandó kiállítás, részlet
Magyar Mezőgazdasági Múzeum

Szerző: Sánta ...

Eleink úgy tartották, hogy a búza Szent György napján szökik szárba, májusban kihányja a fejét, Szent Vid napján abbahagyja a növekedést és Péter-Pál napján megszakad a töve.   Ezen a napon a gazdák megnézték a búzát, rozsot, és csak egy-egy kaszasuhintással „kezdték el” az aratást. A nagy munkálatok másnaptól következtek.
 

Szerző: Németh Anna, múzeumpedagógus

A mindennapi táplálkozásban a kenyér volt a legfontosabb élelmiszer, ehhez a családok termelték meg a szükséges búzát. Nem véletlen, hogy az Alföldön a búzát „élet”-nek nevezik.

Az aratás az év legnehezebb, legmegerőltetőbb mezőgazdasági munkája volt, melyen mindenki részt vett.  A férfiaknak és a nőknek egyaránt megvolt a maguk feladata. Ha a ...

„Ég a tűz, szent Iványi tűz! Hadd égjen csak, hadd lobogjon,
Minden sánta meggyógyuljon! Ég a tűz, szent Iványi tűz!
Hadd égjen csak, hadd lobogjon, Az épkézláb megmaradjon.
Ég a tűz, a szent Iványi tűz! Hadd égjen csak, hadd lobogjon,
A világ ne vakoskodjon.”

A nyári napforduló ünnepéről napjainkban is tűzgyújtással emlékeznek meg. Június 21. a csillagászati nyár kezdete.  A keltáknál, a germánoknál és a szlávoknál az ezt követő napokon ünnepelték az év „tetejét”. Ez a hagyomány élt tovább a keresztény Európában is, főként a Szent Iván-napi tűzünnepben. A Szent Iván nap Keresztelő Szent Jánosnak, a magyar népdalban „virágos” Szent Jánosként említett ünnepe, mely egybeolvadt az ősi, tüzeket gyújtó ...

Június 22-én nyitottuk meg csoportos képzőművészeti kiállításunkat Trianon századik évfordulójára emlékezve. Kiállításunkban jelentős magyar képzőművészeket kértünk fel Trianont értelmező alkotásaik bemutatására. Hiszünk abban, hogy ez a válogatás számos megközelítést, értékelő feldolgozást ad majd vizuálisan és tapintható formában, egyedülálló élménnyel gazdagítva a befogadót, aki talán jobban el is mereng majd a kiállítás megtekintése után. A tárlat augusztus 30-ig tekinthető meg a Vajdahunyadvár Galériában.

A kiállítás arculatát Pásztor Gyöngyi tervezte.
Plakátja önálló művészeti alkotásként szerves része a tárlatnak.